Szombaton, március 11-én délután 3-tól 6-ig újra blogtalálkozót tartunk törzshelyünkön, a Selfie Bár különtermében (Budapest, Rákóczi út 29., a Rókus kórház mellett). A találkozó keretes szerkezetét két előadás biztosítja, következő közös útjaink két helyszínéről. Az elsőben, nem sokkal a kezdés után, június-júliusi grúziai útjainkról adok áttekintést, mégpedig mindkét verzióról: azokról is, amelyek júniusban Tushetiben, és arról, amely júliusban Szvanetiben csúcsosodik ki. Utána kötetlen beszélgetés és sörözés, majd olyan fél-háromnegyed öt tájt bemutatom húsvéti szicíliai utunk állomásait is. Ezt az előadást ajánlom nemcsak az út résztvevőinek, hanem azoknak is, akik a létszám beteltével lemaradtak az útról, hogy eldönthessék, akarnak-e jönni a december elején, Santa Lucia ünnepére ismét megszervezendő szicíliai útra. És persze mindenki mást is szeretettel látunk!
Be kell valljam, nekem nagy meglepetés volt az olasz északi tartományok Délt kizsákmányoló története, de aztán rájöttem, hogy csak nem olvastam figyelmesen Verne Gyulától az egyik kedvencemet, a magyar szempontból is legkedvesebbet, a Sándor Mátyást. Az idézet az 1886-os Vasárnapi Ujságos fordítás.
VálaszTörlésMintegy tizennyolcz év előtt Szicziliában
főleg fővárosában, Palermóban, egy félelmes szövetkezet
létezett, mely csupa gonosztevőkből állt, a kik bizonyos szabadkőmives-ritus által voltak egymással összekötve. Számuk több ezerre rúgott. Lopás, rablás és csalás, minden kigondolható
módon, ez volt a czélja a Maffia-szövetkezetnek,
a melynek pénztárába igen sok kereskedő
és iparos bizonyos évi adót fizetett, hogy iparát vagy kereskedését háboríttatlanul gyakorolhassa.
Akkoriban — a trieszti összeesküvés előtt — Sárkány és Zirone a Maffia legfőbb és legbuzgóbb emberei közt szerepeltek.
Azonban az általános haladás, főleg pedig a városok jobb közigazgatása következtében, kezdett meggyülni a szövetkezet baja. A tizedek es az adók leapadtak. A tagok nagy része szét is oszlott
és a közönséges rablásban keresett bőségesebb
és biztosabb jövedelmi forrást.
Ezen időtájban változott meg Olaszország politikai
rendszere, az egyesülés Következtében. Szicziliának, ugy mint a többi tartománynak, bele kellett nyugodnia a közös sorsba és alá kellett
magát vetnie az uj törvényeknek és főleg az ujonczozásnak. Innét volt, hogy a kik nem akartak meghódolni a törvények előtt és nem akartak katonai szolgálatba lépni — megannyi lelkiismeretlen gazéin, fíitti" rablói
patokat alkottak, a melyek elkezdték a szigetet pusztítani.
Züone e bandák egyikének élén állt, és mikor Sándor Mátyás gróf vagyonának ama része, a mely Sárkánynak jutott árulása jutalmául, végkép
elfogyott, mindketten újból a régi mesterséget
folytatták és mindaddig szándékoztak ezt tenni, mig megint komoly alkalom nem kínálkozik
tetemesebb vagyon szerzésére.
Ez az alkalom is kínálkozott: Sárkány házassága
Torontál Simon leányával. Az olvasó tudja, hogy miért és müy körülmények közt kellett elhalasztani az egybekelést.
Sziczilia még most is rendkívül kedvező talaja a rablóbandáknak. A régi Trinacria, kétszáz
húsz küométernyi hosszúságú határai közt, azon a háromszögön, a melyből éjszakkelet felé a Faro fok, nyugat felé a Marsala fok és délnyugat
felé a Pessaro fok nyúlik ki, jelentékeny hegy-lánczokat foglal magában, továbbá egy önálló vulkanikus csoportot, az Etnát, a Giarella, Can-tara és Platani folyókat, hegyi patakokat, völgyeket,
síkságokat, városokat, a melyek közt a közlekedés nehézségekkel jár: nagy ügygyel-bajjal megközelíthető mezővárosokat, csaknem hozzáférhetlen sziklákon épült falukat, a hegytorkolatokban
vagy hegylej tőkön elszigetelten álló kolostorokat, végre számtalan rejtekhelyet, a melyekre el lehet menekülni és számtalan öblöcskét, a melyekben a tenger ezer alkalmat nyújt a megszökésre. Ez a darab szicziliai föld kicsinyben az egész földtekét képviseli, mert föltalálható
rajta minden, a miből földünk áll: hegy, vulkán, völgy, folyam, patak, tó, hegyi csermely, város, helység, falu, kikötő, öböl, hegyfok,
parti szirt — és mindez körülbelül két milliónyi
lakosság rendelkezésére áll, a mely huszonhat
ezer négyszög-kilométernyi területen van elszórva.
Hol lehetne kedvezőbb színhelyet találni a szervezett rablócsapatok üzelmei számára ? Ezért, noha a rablómesterség a végét járja, noha a szicziliai
bandita ép ugy mint a calabriai, ugy látszik,
túlélte magát és száműzve van — legalább a modern irodalomból, és végre noha a sziczi-liaiak is kezdik a munkát jövedelmesebbnek találni
a lopásnál, még se tanácsos, hogy az utazók
ebben az országban elmulaszszák" a kellő óvatosságot.