Többször írtunk már a Wang folyón a Nagy Háborúról. Különféle vonatkozásairól, de mindig alulnézetből. A háborús gyerekkönyvekről, a gyermekpropagandáról, a székely katonalevelekről, az Isonzó két partján dalolt énekekről, a hálás orosz hadifoglyokról, a Frigyes főherceg elé kivonuló galíciai zsidókról, és sok egyébről. Ilyen szempontból vette górcső alá, hogy az elmaradhatatlan terminus technicusszal éljünk, a szegedi barátaink által nemrég szervezett konferencia is. Sajnos személyesen nem lehettünk ott, de kérésünkre Glässer Norbert, a konferencia szervezője, a szegedi antropológiai tanszék munkatársa, a Kötődések program vezetője küldött beszámolót az eseményről.
Az első világháború eseményei nemcsak az európai hatalmi viszonyokat és az államhatárokat változtatták meg gyökeresen, hanem jelentékeny hatást gyakoroltak a mindennapokra is, hiszen alapvetően átformálták a korábbi kapcsolathálókat, és új kihívások elé állították a közösségeket. Erről tartottak tudományos konferenciát A Nagy Háború hatása a mindennapok kultúrájának változására címmel Szegeden 2015. november 26-27-én az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, az SZTE-BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, a SZAB Néprajzi Munkabizottsága és a Meritum Kulturális és Művelődési Közhasznú Egyesület szervezésében.
A konferencia előadói a háborút olyan átmenetként szemlélték, amely a modernitás egyes folyamatait felerősítette, új jelenségeket hozott felszínre, vagy a változásoknak új irányokat szabott. A háború egyúttal krízishelyzet is volt, amely új válaszok és modellek keresésére ösztönözte a társadalmat, több nemzedéken át működő modelleket kérdőjelezett meg. A konferencia külön figyelmet szentelt a különböző csoportok – köztük a felekezetek – háborús percepcióira, valamint az emberélet fordulóinak, vallási tartalmaknak a háborús szituációkkal való összefonódásaira.
A rendezvény fővédnöke Habsburg-Lotharingiai Mihály, a Szuverén Máltai Lovagrend rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a Mindszenty Alapítvány elnöke volt. Habsburg–Lotaringiai József Ágost főherceg a VII. hadtest parancsnokaként, a szegedi 46-os gyalogezreddel együtt vett részt a doberdói harcokban. Erről megnyitó beszédében az unokája, Habsburg-Lotharingiai Mihály is megemlékezett a szegedi Városháza dísztermében.
A program részeként a Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék Folyosó Galériáján megnyílt az „Itt a lövészárok mentén…” című időszaki kiállítás (Szanka József képeslapgyűjteményéből Mód László rendezte), amely korabeli képeslapokon keresztül mutatta be a front és a hátország, a harcoló katonák és otthon várakozó családjaik, a háborús hétköznapok és az ünnepek viszonyrendszerét. Barna Gábor egyetemi tanár, a Vallási Kultúrakutató Csoport vezetője megnyitó beszédében felhívta a figyelmet azokra a különleges képeslapokra, amelyeken a Miatyánk sorai elevenednek meg és ágyazódnak verses formában háborús kontextusba. Ezek a travesztiák motivációs erőt is jelenthettek a frontlét megpróbáltatásai közepette. Az uralkodótól a családtagokig a győzelemért és a háború végért imádkozó társadalmat bemutató képek pedig transzcendens kontextusba helyezték a hadi eseményeket. Egyértelműen fejezte ezt ki Vilmos császárt és Ferenc Józsefet támogató Jézus képe, de ez a gondolati alapja a harctéren megjelenő Jézus- és Mária-ábrázolásoknak is. Újszerűségük okán – és a vizuális kultúra maitól való eltérései miatt – ezek a képek jelentős hatást gyakorolhattak a kor emberére.
Következő konferenciák: • „Franz Joseph málkénu”, 2016. október 27. • „Fogadd a koronát…”, 2016. november 23-24. |
A konferencia megnyitójáról és plenáris üléséről készült felvétel itt elérhető.
VálaszTörlésValami hasonló volt nálunk is:
http://pera-graner.blogspot.hu/2015/10/kiallitas-nagy-haborurol.html