Hossein Alizadeh: Aftab. Bayat-e Kord. A Sallâneh albumról
Fadrusz János: Hunyadi Mátyás (1443-1490). A kolozsvári Mátyás-szobor modellje a Magyar Nemzeti Galériában (1900). A háttérben: Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása (1860)
De így van, ez a kép százötven éve adott címe. Magam is gondolkodtam egy kicsit rajta, hogy az archaikus kifejezést helyettesítsem-e egyértelműbb maival, és arra jutottam, igen: egy képcím nem egyenes idézet és nem Korán, hogy minden betűje változatlan legyen. Az angol változatban még merészebb eltéréseket engedtem meg magamnak.
Hát a Korán minden betűje változatlan, csak a nyelv amin olvassák, az más ... De igen, ez megint jó példa volt arra, hogyan is utáltatták meg velem a művtöritől kezdve a tesin át a nyelvekig a dolgokat a 80-as évek középiskolájában. De legalább ma már újra felfedeztem mindent.
Ismerem ezt az akadémiai szabályt, de mávészettörténészként és fordítóként másként gondolom és használom (amíg a szerkesztő másként nem kéri, ami meg az ő joga).
Nem valószínű, tekintve hogy a probléma nem tudom mióta (de a hatvanas évek eleje óta biztosan) ugyanaz : pszichésen és szakmailag alkamatlan pedagógusok kapnak diplomát és mehetnek tanítani. Jellemző módon a középiskolai tanáraimból akik minden szempontból alkalmasak voltak, egy 80 éves (világhírű olasz műfordító), egy 75 (lenne), egy 74. Csak kettő mai ötven-ötvenöt volt a garnitúrából akik alkalmasak voltak, az akkori fiatalokat, a mai negyvenesek-negyvenötösöket inkább hagyjuk.
Nem hogy alkalmatlanok - bár ebben érintettként azért nem szívesen foglalnék állást -, nincs is utánpótlás! Na de ne vigyük ebbe az irányba Studiolum szép posztját!
Fadrusz János: Hunyadi Mátyás (1443-1490). A kolozsvári Mátyás-szobor modellje a Magyar Nemzeti Galériában (1900). A háttérben: Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása (1860)
Hátborzongatóan jó a kettő együtt!
VálaszTörlésElnézést, hogy kekeckedek, de felrémlik egy igen vastag középiskolai elégtelenem szomorú emléke. Nem "holttestének feltalálása"?
VálaszTörlésDe így van, ez a kép százötven éve adott címe. Magam is gondolkodtam egy kicsit rajta, hogy az archaikus kifejezést helyettesítsem-e egyértelműbb maival, és arra jutottam, igen: egy képcím nem egyenes idézet és nem Korán, hogy minden betűje változatlan legyen. Az angol változatban még merészebb eltéréseket engedtem meg magamnak.
VálaszTörlésHát a Korán minden betűje változatlan, csak a nyelv amin olvassák, az más ...
VálaszTörlésDe igen, ez megint jó példa volt arra, hogyan is utáltatták meg velem a művtöritől kezdve a tesin át a nyelvekig a dolgokat a 80-as évek középiskolájában. De legalább ma már újra felfedeztem mindent.
"... egy képcím nem egyenes idézet és nem Korán..."
VálaszTörlésHát, nem tudom. A képcím: tulajdonnév.
Ismerem ezt az akadémiai szabályt, de mávészettörténészként és fordítóként másként gondolom és használom (amíg a szerkesztő másként nem kéri, ami meg az ő joga).
VálaszTörlésTamás, ugye nem gondolod, hogy most jobb a helyzet?
VálaszTörlésNem valószínű, tekintve hogy a probléma nem tudom mióta (de a hatvanas évek eleje óta biztosan) ugyanaz : pszichésen és szakmailag alkamatlan pedagógusok kapnak diplomát és mehetnek tanítani.
VálaszTörlésJellemző módon a középiskolai tanáraimból akik minden szempontból alkalmasak voltak, egy 80 éves (világhírű olasz műfordító), egy 75 (lenne), egy 74. Csak kettő mai ötven-ötvenöt volt a garnitúrából akik alkalmasak voltak, az akkori fiatalokat, a mai negyvenesek-negyvenötösöket inkább hagyjuk.
Nem hogy alkalmatlanok - bár ebben érintettként azért nem szívesen foglalnék állást -, nincs is utánpótlás!
VálaszTörlésNa de ne vigyük ebbe az irányba Studiolum szép posztját!