A köpeny

Tájkép csata után. A pannonhalmi apátság barokk ebédlője

„Az utolsó szír család ma reggel ment el. Az önkéntesek hozták be őket az este az autópályáról, itt lezuhanyoztak, megvacsoráztak, megaludtak. Egy nagy család volt, sok gyerekkel, de csak egy részük az övék, a többit magukhoz fogadták az úton. Az apa újságíró, az anya angoltanár. És harminc napja nem zuhanyoztak már. Érti, ezek nem homelessek, nem ehhez szoktak. És már harminc napja nem volt hol zuhanyozniuk. Reggel az osztrák önkéntesek jöttek kisbusszal, átvitték őket a határon.”

„Épp most tart a diákok lelkigyakorlata, ez nagyon igénybe veszi a felügyelő tanárok estéit. Délután voltunk kirándulni itt a hegyekben, most zsolozsma után filmelemzést tartok nekik, aztán összegzem a menekülthelyzetet.” „És mit összegez róla?” „Hát tudja, a média valami egészen furcsa szemszögből nézi ezt a helyzetet, a kormánypárti média. És a diákjaink ugye okosak és nagyon kritikusak, és tele vannak kérdésekkel. És hát én egyértelműen és világosan válaszolok a kérdéseikre.”

Szent Márton megosztja köpenyét a koldussal. Freskó a pannonhalmi apátsági templom déli kapuja fölött

„A nagy éves lelkigyakorlatunkra mindig el szoktunk hívni egy-egy magyar főpapot vagy politikust. Most Erdő Péter bíboros urat és a köztársasági elnök urat hívtuk el. És ilyenkor a diákoknak van egy órájuk kérdezni, és hát a mi diákjaink nagyon tudnak kérdezni. Nem szívesen lennék a bíboros úr és a köztársasági elnök úr bőrében.”

„Szent Márton kolostorunk védőszentje, Szent István az ő tiszteletére alapította 1000 táján Pannonhalmát. Márton-nap előtt minden évben egy hetes lelkigyakorlatot tartunk az ő szellemében. Hogy ő megfelezte a köpenyét, és nem azt firtatta, nem önhibájából került-e a koldus ebbe a helyzetbe. Ilyenkor egy héten át erről beszélgetünk, a kiszolgáltatottakról, hogy mit tett Márton, hogy Krisztus mit tenne, hogy nekünk mit kell tennünk ilyen helyzetben. Olvasunk, filmeket nézünk, megbeszéljük. A diákok bolhapiacot csinálnak, főznek, kiárulják, és a pénzt a végén annak a csoportnak adják, akiről szó volt. Mert minden évben más-más csoportról beszélünk, a mozgássérültekről, a cigányokról, a vakokról, a környékbeli mélyszegénységben élőkről. Idén a menekültekről.”