A Kamal-ol-Molk ház

Kashan Irán legöregebb városa. Kilencezer éve lakják folyamatosan, amióta a kasian törzs megtelepedett a Sialk-domb lejtőjén, az írott történelem előtti Irán egyik leggazdagabb régészeti lelőhelyét hagyva ránk. Az iráni sivatag és a termékeny hegyvidék találkozásánál fekvő város évezredeken át a kultúrák találkozásának helye, a sivatagon kelet felől átkelő karavánok első nagy megállója és bazára, a karavánszerájok városa, kézművesek, gazdag kereskedők és politikusok nagy családjainak központja volt, kifinomult művészettel, fényűzően berendezett palotákkal. A csupán 1795-ben alapított, és a 19. század folyamán elsősorban közigazgatási és katonai központként működő Teherán számára Kashan volt az a kulturális és szellemi bázis, ahonnan a fővárost megteremtő építészek, művészek, írók és politikusok nagy része származott, hasonlóan a 19. században felduzzadt más fővárosok és kulturális hátterük, Berlin és Breslau, vagy Budapest és Szabadka viszonyához. Kashanból, a tekintélyes Ghaffari családból származott a 19. század legnagyobb perzsa festője, Mohammad Ghaffari is (1845-1940), aki patrónusától, Naszreddin perzsa sahtól kapta az Irán-szerte tisztelt Kamal-ol-Molk, „a tökéletesség e földön” művésznevet.


A Ghaffari család Irán legrégibb klánjai közé tartozik. Alapítójuk nem kisebb személyiség volt, mint Abu Dhar al-Ghifari, Mohamed társa, az első iszlám törvénytudó, akiről az emigrációban élő, s az iszlám köztársaságot elítélő monarchista család honlapja meglehetős távolságtartással írja, hogy „az volt Mohamednek, ami Joseph Goebbels Hitlernek”. A negatív jellemzés is utal rá azonban, hogy a Ghaffari család mindig is a perzsa uralkodók szellemi támaszai közé tartozott, s számos jogász, politikus, író, történetíró, művész, vagy az újabb időkben filmrendező, újságíró, tudós, színész- és énekesnő származott közülük. Mirza Abu’l-Hasan Ghaffari, a 18. század végi Kashan kormányzója egyszersmind kiváló festő is volt, akárcsak minden utódja egészen Kamal-ol-Molkig. Az ő tulajdonukban volt az a Kamal-ol-Molk nevét viselő négyszáz éves ház Kashan óvárosában, amelyben októberi iráni utunk résztvevői első néhány éjszakájukat töltik majd.


Kashan hagyományos házai kétszintesek, egyik a föld felett, a másik a föld alatt, hogy szobáik a nyári hőségben is hűvösen maradjanak. A Kamal-ol-Molk-házba belépve az utcaszinten körbefutó galériára jutunk, ahol hagyományosan a vendégeket fogadják és a társasági élet zajlik. Egy szinttel lejjebb csöndes udvarra látunk, közepén kúttal, körülötte nyíltak valaha a család, ma a vendégek szobái. A felső szinten a két fiatal házigazda, a kurd Farshad és a kashani Mohammad fogadnak minket. Utóbbi a vendégház vezetése mellett hivatásos idegenvezető, a sivatag jó ismerője, előbbi pedig sármos és intelligens menedzser, tele energiával és ötletekkel, aki állítása szerint kizárólag amerikai filmekből sajátította el választékos angol tudását és lenyűgöző akcentusát. Vele beszélgetünk a vendégházról.

• Hogyan hoztátok létre a Kamal-ol-Molk vendégházat?

• Kashanban két szálloda van, mindkettő több kilométerre az óvárostól, a nyolcvanas években épült sokemeletes, drága és személytelen hotelek, üzletembereknek, negyvenfős turistabuszoknak. Mi arra gondoltunk: az utazó az óváros kedvéért jön Kashanba, hogy belülről lássa a hagyományos házakat, hogy a sok évszázados udvarok kútjánál teázzon, hogy a kapun kilépve azonnal elmerüljön a szűk utcák labirintusában, az ezeréves bazárban. Egy hagyományos családi házat kerestünk, s a Kamal-ol-Molk éppen kiadó volt. Tökéletes hely vendégháznak, nemcsak az óvárosi emlékekhez, az Agha Bozorg nagymecsethez, a nagy kereskedőházakhoz, a bazárhoz való közelsége miatt, hanem történelmi patinája, a Ghaffari család és Kamal-ol-Molk emléke miatt is. Igyekeztünk a házat egy modern szálloda követelményeinek megfelelően, de hagyományos perzsa módon berendezni. A vendégház sikere másokat is utánzásra csábított, úgyhogy ma már majdnem tucatnyi hasonló vendégház működik az óvárosban, jó kapcsolatban vagyunk, együttműködünk velük.


• Mi az, ami megkülönböztet titeket a többi hasonló kashani vendégháztól?

• Mindenekelőtt az, hogy mi elsősorban külföldi utazókra rendezkedtünk be. Kashanban nagyon ritka az angoltudás, s nem is igen van rá szükség, olyan kevés Iránban a külföldi turista. Annak a kevésnek azonban angolul tudó menedzsmentre van szüksége, s ezt csak a Kamal-ol-Molkban találja meg. Teherán, Iszfahán és más nagyvárosok szállodáiból már eleve ide küldik a külföldieket, s a többi kashani vendégházból is ide irányítják őket. De a legtöbb vendégünk már a szájról szájra terjedő hírünk, más utazók ajánlása nyomán érkezik hozzánk. Szinte egész évben telt ház van nálunk. Én magam, mint láttad is, hetente háromszor angol órát tartok itt a felső szinten egyetemisták számára, ingyen, csak annyit kérek érte, hogy időnként egy-egy órát ugorjanak be, beszélgessenek a vendégekkel, kísérjék el őket a városban, menjenek el velük Mohammad egy-egy sivatagi túrájára. Azt remélem, hogy ilyen módon sikerül kinevelni egy olyan generációt, amely jól beszél angolul, könnyen teremt kapcsolatot külföldiekkel, és megnyitja Kashant az idegenforgalom számára.

• A szállás és a sivatagi túrák mellett milyen különleges ajánlataitok vannak még?

• Például elsőként kölcsönzünk biciklit a vendégek számára Kashan bejárásához. Szívesen és ingyen elkísérjük őket egy-egy óvárosi sétára, hogy megmutassuk nekik a mi személyes városunkat. És esténként, ha van kedvük hozzá, közösen főzünk velük hagyományos perzsa vacsorát.


• Milyen terveitek vannak a közeljövőre nézve?

• Szeretnénk saját éttermet létrehozni a közelben. Mégpedig vegetáriánus éttermet. Nem mintha vegánok lennénk, de szégyenletesnek tartjuk, hogy egész Kashanban nincs egyetlen olyan hely, ahol a sok vegetáriánus turista rendesen megebédelhetne vagy megvacsorázhatna. A perzsa kosztról a legtöbb utazónak a kebab jut az eszébe, pedig a perzsa konyhának éppolyan kifinomult hústalan fogásai is vannak, mint az indiainak. Ha ez sikerül, franchise-hálózatot szeretnénk létrehozni más iráni városokban is, ahol ugyancsak hiányoznak az ilyen éttermek.


• Mit ajánlasz leginkább a Kashanba látogató európai utazók figyelmébe?

• Kashan csodálatos történelmi épületeit, amelyek közül több is a világörökség része, a régi kereskedőházakat, Abbasz sah kertjét, a nagymecsetet, a bazárt biztosan minden látogató megnézi majd. De Kashanban ugyanilyen elbűvölő csak céltalanul bolyongani az óváros labirintusában, benézni a kis mecsetek udvarába, lemerészkedni az elhagyatott házak lépcsőin, amelyekből sajnos túl sok is van. És a találkozás a kashani emberekkel. Az itteniek nagyon barátságosak és nagyon örülnek a vendégeknek. Ha nem is tudnak szót érteni velük, szívesen mutatják meg nekik a házak udvarát, a műhelyeket, a mecseteket. Kashant a mecsetek városának is nevezik, legalább kétszáz kis házmecset van benne, ahol a nem-muszlimokat is szívesen látják. És persze a leginkább lenyűgöző, amit az ember itt láthat, a sivatag. Az európai ember azt hiszi, a sivatag halott és unalmas. Pedig nem, a sivatag eleven, változékony, tele van meglepetéssel. Ha a sivatag szélének történelmi városain, Kashanon, Iszfahánon, Yazdon, Sirázon utaztok keresztül, mindenképpen ejtsétek szerét, hogy néhány órát a várostól távol, a sivatagban töltsetek. Felejthetetlen élmény.

• Úgy lesz. Köszönjük a beszélgetést és a vendéglátást, és ilyen lelkesedést kívánunk még sok évig.


Faraz Kaviani: خطی خطی های باران Khatikhatihâ-ye bârân (Az eső firkái). A هنگامه های پگاه Hangâmehâ-ye pagâh (Hajnal közelít) CD-ről (2011)