Rózsaszínű levelek 21.

Feldpostkorrespondenzkarte Absender: • Odesilatel: • Nadawca: • Mittente: • Posiljatel: • Posiljac: • Presentator: Timó K. M. kir. I. honv. menet ezred. Bányai század. Martini zászlóalj

Tábori posta 350

Czím: Szépreményű Zajác Antonia úrhölgynek
III. Kis-Korona utca 52.
Budapest

Előző levelek (térképen szürkével): • Galícia, 1915. június 25. • Galícia, 1915. június 10. • Debrecen, 1915. június 5. • Budapest, 1915. június 1. • Budapest, 1915. március 1. • Budapest, 1915. február 10. • Kecskemét, 1915. január 30. • Duklai-hágó, 1915. január 11. • Felsőhunkóc, 1915. január 4. • Sztropkó, 1914. december 31. • Budapest, 1914. december 23. • Budapest, 1914. december 21. • Budapest, 1914. december 11. • Budapest, 1914. december 2. • Budapest, 1914. november 28. • Budapest, 1914. november 27. • Budapest, 1914. november 18. • Budapest, 1914. október 27. • Debrecen, 1914. szeptember 25. • Szerencs, 1914. augusztus 28.

Kedves anyukám

jul. 6

Lapodat 29 én kaptam meg mely nagy örömet okozott nekem, tehát kérlek minél többet írjál. Hogy vagy?

Értem ne aggódj, én jól érzem magam. Mit csinál anyád és nővéreid.

Tett valamit az elöljáró a Feri ügyében (?)

Feriről még mindig nincs hír? Itt nagyon unalmas már az élet. A libák és csirkék kezdenek elfogyni. Talán még érünk olyan helyre ahol lesz, mert ez tetszik a bakának, nem a háború. És a lapod egy domb oldalba vájt lukból írom. Nappal persze nem lehet kibujni, mert mindjárt dobálódznak a ruszkik. este sötétben szedik össze a lapot, nappal alszom. Most egyelőre más ujság nincs. Ölell és csókol milioszor

Károly                                                 pá, pá



[A mindenkori katona semmiből napról-napra megújuló életösztöne és lelki tartása szinte csak egyetlen forrásból, az otthonról kapott hírekből táplálkozik. Természetes, hogy a fronton szolgáló baka minél több otthoni hírt kér kedvesétől, lelki támaszától és vigaszától. A mamáról és a három nővérről: Antóniáról, Veronikáról és Manciról. Meg a bátyjukról, Feriről. Az utolsó életjelet tőle még a nyugati front megnyitásának első hónapjaiban kapták, majd nyugtalanító csend. Rossz előjelnek számít; mintha egy lövedék közvetlen közelében csapódna be a fedezékben lapító Károlynak.

Az előző (20-ik) lap idillje a múlté. A magukra utalt katonák rekvirálásból tudják ellátni magukat, mivel az utánpótlás egyre jobban akadozik az összes égtáj felé megnyitott frontokra szállító hátországból.

Van-e tapéta és virág a domboldalba vájt lyukban, ahonnan csak az este leszálltával lehet egy kissé kimozdulni?]

Következő levél: 1915. július 12.