Tbilisziben a tenger

A tatár mecset az egyetlen mecset Tbilisziben, sőt jószerével egész Grúziában. Noha a „tatár” a Kaukázusban elsősorban a mai azerieket jelentette, a tatár mecsetet mégsem ők, hanem a Volga-vidéki „valódi” tatár kereskedők alapították az 1860-as években a soknemzetiségű grúziai kereskedőváros központjában, a bazártól felfelé induló kis utcán, a török fürdők szomszédságában. Ennek megfelelően szunnita mecset volt, míg a főleg síita azeriek a bazár melletti nagyobbik mecsetet látogatták. Ezt legendás építőjéről Nagy Abbasz sah mecsetének nevezték, noha valójában jó száz évvel később épülhetett, valamikor a 18. században. A zseniális, ravasz és kegyetlen uralkodó emlékművét méltó utódja, Sztálin utasítására pusztították el utóbbi ifjúságának egész városával, a régi Tbiliszivel együtt. A bazár helyén ma széles szovjet körforgalom van, Abbasz sah mecsetének helyén utazási iroda, a tatár mecsetet pedig a grúz főváros kevés szunnita és síita lakója egyedülálló módon közösen használja.

Dmitrij Jermakov, a Kaukázus krónikása felvételei, a róla írott bejegyzésünkből. Fent: Az 1930-as években lerombolt Majdan az Abbasz Sah-mecsettel a Kara hídja mellett. Lent: Utca a Majdanról fel a tatár mecsethez, 1881. Alatta: A tatár mecset és egykori környéke a régi Tbiliszi örmény naiv festője, Vagarshak Elibekyan ábrázolásában.

Felkapaszkodunk a szűk utcán, amely a mecsethez, és túl azon a Narikala citadellához és a füvészkerthez vezet.


A mecset ma a Tbilisziben élő azeriek tulajdonában van. Az utca másik oldalán a népszerű tbiliszi azeri színész, İbrahim Hüseyn oğlu Hüseynzadə, művésznevén İbrahim İsfahanlı (1897-1967) emléktáblája áll. Az azeri negyedet már jórészt restaurálták. Talán a kelleténél egy kicsit jobban is. De a mecset előtti kiugró erkély konzolainak lófejű végződései még ma is olyanok, mint a száz évvel ezelőtti képeken.

A mecsetbe hátulról, az azeri negyed sikátoraiból nyílik a hétköznapi bejárat. A sikátorba befordulva két bájos kislány állja utunkat lakásuk ajtaja előtt, a nagyobbik kezében soknyelvű felirat.


„Képeket vegyenek!” Az eladó képek kiállítása a lakás két ablakára van kifüggesztve, a lépcsőn további műtárgyak készülnek. Ugyanott kézzel festett kagylók alkalmi áron eladók.

„Arşın mal alan!” – „Selymet vegyenek!” A címadó ária Uzeyir Hajibeyov nagy sikerű 1913-as vígoperettje, az első azerbajdzsáni opera 1965-ös filmfelvételéből (a teljes film itt látható). A felvétel helyszíne a régi Tbiliszire emlékeztet.

A nagyobbik kislány nyelve fürgén pereg grúzul, törökül, oroszul és angolul, bár utóbbiban még belegabalyodik a számokba. Kishúga még csak most tanulja az üzletasszonyságot, de már gyakorlottan pózol, amikor megkérdezem, lefényképezhetem-e őket a megvásárolt kagylókkal. „Jöjjenek jövő hétvégén is, minden szombat-vasárnap itt árulunk a ház előtt.” „Jövő héten már nem leszünk itt”, mondom, „de májusban visszajövünk nagy társasággal.” „Jöjjenek, addig lemegyünk szüleimmel a tengerre, hozunk új kagylókat, sokat.”