Kemal Atatürk janicsár-egyenruhában
Nemrég írtam A kis herceg török fordításainak hányattatott sorsáról. A kis herceg B-612-es kisbolygójának felfedezéséről szólva Saint-Exupéry a török csillagász történetével példázza, hogy a fölnőttek szemében mennyire a ruha teszi az embert:„A B-612-es kisbolygó hírnevének nagy szerencséjére azonban egy török diktátor utóbb halálbüntetés terhe mellett megparancsolta népének, hogy öltözködjék európai módra. A csillagász 1920-ban megismételte előadását, ezúttal fölöttébb elegáns öltönyben. És ezúttal egyet is értett vele mindenki.”
A „török diktátor” természetesen Kemal Atatürk, akinek tiszteletét törvény írja elő, így hát a török fordítók hetven éven át erre-arra tekeregtek, hogy megkerüljék a törvénysértő formulát. Hol „a törökök nagy vezérének” fordították, hol „egy ellentmondást nem tűrő török vezetőnek”, míg aztán idén januárban, a szerző halálának hetvenedik évfordulóján végre napvilágot látott az új török kiadás a pontos fordítással. Ez ellen viszont nem más tiltakozott, mint a török oktatási és tudományos dolgozók szakszervezete, követelve, hogy a tiltott szót tartalmazó könyvet távolítsák el az oktatási minisztérium által az iskolák számára ajánlott könyvek listájáról.
A történet azonban itt nem ér véget.
A történet véget ér. VI. Mehmed Vahideddin szultán elhagyja Konstantinápolyt, 1922A bejegyzést átvette tőlünk Dmitrij Csernisev orosz nyelvű blogja, az Ответы на незаданные вопросы is, természetesen az orosz fordításból idézve Saint-Exupéry szövegét:
„К счастью для репутации астероида В-612, турецкий султан велел своим подданным под страхом смерти носить европейское платье. В 1920 году тот астроном снова доложил о своем открытии. На этот раз он был одет по последней моде, – и все с ним согласились.”
„A B-612 kisbolygó hírnevének szerencséjére a török szultán halálbüntetés terhe mellett megparancsolta alattvalóinak, hogy viseljenek európai ruhát. A csillagász 1920-ban ismét beszámolt felfedezéséről. Ezúttal az utolsó divat szerint volt öltözve – s mindenki egyetértett vele.”
A fordítást a kiváló Nora Gal készítette az 1950-es években (aki még emlékszik rá odesszai utunkról, láttuk is emléktábláját ottani szülőháza falán). Vajon miért cserélte fel a „török diktátort” „török szultánra”? Talán hogy ne sértse a Szovjetunió török népeinek érzékenységét? Ez ekkoriban, a meskheti törökök és a krími tatárok deportálása táján nemigen lehetett szempont. Vagy hogy kijavítsa Saint-Exupéry hibáját? 1920-ban ugyanis még a szultán volt hatalmon az Oszmán Birodalomban. De ha ez volt a célja, újabb hibát ültetett a szövegbe, hiszen a szultánnak semmi oka sem volt elrendelni azt 1920-ban, amit Kemal Atatürknek annál több 1925-ben. Egyszerűbb lett volna a fiktív csillagász fiktív előadását áttennie 1925-re. Így persze a fordítás nyíltan eltért volna az eredeti szövegtől.
Van, amikor kár agyalni az eredeti szövegbe rejtett megoldhatatlan problémán. Le kell fordítani úgy, ahogy van.
Kis hercegek
Ez akkor inkább valami olyasmi lesz, mint pl. a Nyolcvan nap alatt a Föld körül legelején, ahol a Saville Row-on hal meg 1814-ben Sheridan - ezt láttam már a (helyes) 1816-ra kijavítva, lábjegyzetelve, kihagyva. Most láttam Svejket portugálul, ott Ferenc Ferdinánd nagybácsiként volt meghagyva. Ha jól emlékszem, Réz Ádám lábjegyzetelte, Karikás Frigyes meg átírta a valóságnak megfelelően.
VálaszTörlésHát igen, a kulcsszó a mondatkezdő „Van amikor…”. Én magam is gyakran javítok, hol magában a szövegben (bár ezt nem szeretem, de a kiadó így kéri, mert nem lehet lábjegyzetelni), mint a már többször említett Ecónál, van amikor lábjegyzetben (volt könyv, amelyhez nyolcvan helyesbítő lábjegyzetet kellett hozzáfűznöm). Utóbbi az elegánsabb, de van, amikor ez szükségtelenül nagy hangsúlyt adna a hibának, és éppen A kis herceg ilyen. Švejknél én is meghagynám a szövegben a nagybácsit, hiszen a félművelt Švejk emlegeti így.
VálaszTörlés