Adolf Guttmann nyomában. 2. A gazdagság felé

Családi album: • Alba, 1867 • Pretoria, 1880 • Pretoria, 1885 • Pretoria, 1890 • Hongkong, 1897 • Marseille, 1900 • Párizs, 1904 • Valenciennes, 1918 • Buenos Aires, 1930

Előző rész

Megtalálni egy arc nélküli, szavak nélküli embert, egy évszázaddal az eltűnése után.
Egy embert, akinek csak elképzelni tudjuk serdülőkori sziluettjét, amint elhagyja varsói otthonát.
Aztán útközben, a tengeren.
És másutt, messze.
Mindig idegenként az idegenek között.
Egyre messzebb.

У отца совсем не было языка, это было косноязычие и безъязычие. Русская речь польского еврея? – Нет. Речь немецкого еврея? – Тоже нет. Может быть особый курляндский акцент? – Я таких не слышал. Совершенно отвлеченный, придуманный язык, витиеватая и закрученная речь самоучки, где обычные слова переплетаются с старинными философскими терминами […], причудливый синтаксис талмудиста, искусственная, не всегда договоренная фраза – это было все что угодно, но не язык. Осип Мандельштам, Шум времени

Apámnak egyáltalán nem volt saját nyelve. Amin beszélt, az valami kifacsart nyelv volt, valami nem-nyelv. Talán a lengyel zsidók orosz nyelve? Nem. A német zsidó nyelve? Az sem. Esetleg valami sajátos kurlandi tájszólás? Nem hallottam még ilyet. Teljesen absztrakt, kigondolt nyelv volt, az autodidakta görcsös és nyakatekert beszéde, amelyben az idejétmúlt filozófiai terminusok […] keveredtek a mindennapi szavakkal, a talmudista bizarr szintaxisa, művi és gyakran be nem fejezett mondatok – egyszóval minden, amit csak akartok, de nem nyelv. Oszip Mandelstam, Az idő zaja

Ahogy a dél-afrikai dokumentumok között próbálom megtalálni a magam útját, bennem is felmerül a kérdés. Vajon milyen nyelven beszélhetett ez az ember, Adolf Guttmann, nagyanyám nagyapja? Lengyelül? Oroszul? Sheffieldi angol tájszólásban? Afrikaans nyelven? Németül? Jiddisül? És kivel?

Carte de la partie européenne de l’Empire russe avec les différentes frontières de la Pologne selon les partages. Keith Johnston’s General Atlas, Edinburgh, 1861

Egy út.
Ujjam a Poroszország és az orosz birodalom közötti határvonalat követi északkelet felé. Kaliszból átcsúszik a kovnói Novemiastóba, félúton Memel és Tilsit között. Jócskán keletre Kalisztól.

A gazdagok rendszerint több nyomot hagynak maguk után, mint a szegények. Még akkor is, ha ők is a nyomorúságból indultak útnak. Adolf Guttmann élete után nem maradt sok jel hátra, míg egyik szövetségese és rokona után, akire a szerencse rámosolygott, nagyon is, annyi, hogy megtölthetne egy múzeumot. És azt gondolom, hogy a gazdagságtól eltekintve pályafutásuk hosszan hasonló volt.

Samuel Marks 1844-ben született Litvániában, Žemaičių Naumiestisben. Mint Kalisz, ahonnét Adolf Guttmann származott, Naumiestis is, ahol a lakosság több mint fele zsidó volt a 19. században, a zsidó települési zónában feküdt, pontosan az orosz-porosz határon.

Samuel apja, Mordechai Feit Marks hét- vagy nyolcgyerekes szegény vándor szabó volt, s Samuel valószínűleg nem részesült több oktatásban, mint amennyit a héderben megkapott. Tizenkét évesen csak úgy menekül meg az I. Miklós által 1827-ben a zónabéli zsidók számára is előírt katonai összeírástól, hogy II. Sándor csupán néhány hónappal korábban törölte el azt. Tizenhat évesen a zsidók számára szokásos módon, a lókereskedés útján hagyja el Neustadtot.
Egy marhacsordát kísér végig Európán, egészen Angliáig, ahol 1861-ben Sheffieldben házaló lesz a Guttmann Brothers – tehát Adolf két nagybátyja – alkalmazásában. Ők küldik 1868-ban Dél-Afrikába unokaöccsével, Isaac Lewisszal együtt.

Számos korabeli zsidó bevándorlóhoz hasonlóan Sammy Marks és Isaac Lewis is házaló kereskedők lesznek. Együtt járják Fokváros utcáit, vevőt keresve olcsó sheffildi ékszereikre és késeikre. Később beljebb hatolnak az ország belsejébe, településről településre vándorolva öszvér húzta kordéjukon Transvaal felé a pionírok nyomán, akár a többi smouse vagy hawker, az áruját kiáltozva kínáló kereskedő, amilyen majd Adolf Guttmann is lesz tíz év múlva.

Aztán a gyémántbányák 1869-es felfedezésével minden megváltozik. Marks és Isaac útra kelnek Fokvárosból Kimberleybe egy mindenfajta felszereléssel megrakott szekéren, s szerszámokat, élelmet és dohányt árulnak a bányászoknak, akik leggyakrabban apró gyémántokkal fizetnek érte.
Itt van a gazdagság. Először a French Diamond Mining Companyvel társulnak, aztán Hugo Nellmapius magyar kalandorral együtt megalapítják Transvaal első gyárát a De Eerste Fabrieken whiskeygyárat. Nellmapius, Marks és Lewis tizenöt évre megszerzik az alkoholkészítés monopóliumát Transvaalban. Néhány évvel később, 1886-ban elindulnak az arany útján Transvaal keleti részébe, s megalapítják az African and European Investment Companyt, a különböző aranybányák pénzügyeit kezelő társaságot. Marks és Lewis ekkor már Dél-Afrika leggazdagabb emberei közé számítanak.

Sammy Marks (jobbról az ötödik) az orange-i szabadállamot Transvaallal 1892 májusától összekötő vasút megnyitásánál. Középen Kruger elnök.

A milliárdosá lett Sammy Marks megalapítja Vereeniging városát a Johannesburg melletti szénmezők fölött. Gyárakat épít, malmokat, üzemeket. Az egyik nagy zsinagógát a másik után alapítja Pretoriában, jótékonysági egyleteket pénzel. Elöljárójává lesz a kelet-európai zsidók által a jóval régebbi fokföldi „angol zsinagógával” való szakítás után létrehozott új transvaali zsidó közösségnek.

Nem csupán Pretoriában építi meg az első zsinagógát, de szülővárosában is zsinagógáját épít (vagy restaurál), akkoriban mesebelinek hangzó 1000 fontos költséggel. A dolog számos fiatal litvániai zsidót ösztönöz rá, hogy Dél-Afrikába vándoroljon: 1880 és 1910 között körülbelül 40 ezer zsidó vándorol be Kelet-Európából, főleg az orosz birodalomból, s 70%-uk litván, főleg Kovno körzetéből. Általában Anglián át jönnek, mint Isaac Lazarus, aki kiskereskedőként kezdte, mielőtt „kukoricakirály” lett volna. A cári Oroszországgal összehasonlítva Transvaal a szabadság hazájának tűnt számukra, még ha a kálvinizmust államvallássá tevő alkotmány korlátozta is a honosított nem-protestáns fehérek, az Uitlanders jogait – míg a feketék minden jogtól meg voltak fosztva. A jiddist egyébként már 1906-ban az Unió hivatalos nyelvének ismerték el.

A naumiestisi zsinagóga ma

A sikeren felbátorodva a sheffieldi Guttmannok 1880 körül Afrikába küldik legalább két fiukat, a két Joseph unokatestvért, és velük együtt a Varsóban ugyancsak Josephként született Adolfot, aki meghatározhatatlan időben került Angliába. A két Joseph közül legalább az egyik később Sammy Marks üzlettársa lesz.

Egy ideig, akárcsak előttük Marks, házaló kereskedők lesznek, vagy talán előkelőbb módon, fedeles szekérrel járják az utat, késeket és olcsó ékszereket árulva. Azt is el tudom képzelni, hogy számos zsidó házalóhoz hasonlóan a strucctoll-bizniszbe is beszállnak, akkor, amikor a strucctoll súlyban megegyezik a gyémánt árával. Vagy hogy másként mondjuk, egy struccpár ugyanannyiba került, mint egy zsinagóga Litvániában – 1000 fontba.

Oudtshoornt, a strucc-fővárost a litván zsidók egy időben csak „az afrikai Jeruzsálemként” emlegették. Az ide vezető utat Der Yiddishe Gass-nak nevezték.

A Guttmann fivérek Fokváros, az orange-i szabadállam és Transvaal között utazva végül az 1866-ban, az aranyláz idején alapított Johannesburg felé vették az irányt, néhány tucat kilométerrel Pretoriától. De ekkor még semmi nem utal rá, hogy bármilyen vagyonra is szert tettek volna.

Végül a szerencse Adolfra is rámosolyog, mégpedig valódi coup de théâtre módjára.
A negyven éves milliárdos, Sammy Marks elhatározza, hogy megnősül, s annak lányát veszi el, aki egy házaló-ládával útnak indította karrierjén. 1884-ben Bertha Guttmannt veszi el, a sheffieldi Tobias órás és késes mindössze 22 éves lányát, Adolf unokanővérét. Sammy Marks, a milliárdos ilyenformán Adolf sógor-unokatestvére is lesz…

A milliárdos apja, az öreg Mordechai, talán mert fiához már nem tudott elmenni Transvaalba, Sheffieldbe utazott el a házasságra. A három Guttmann testvérrel együtt fotózkodik. A lányok állnak, még leendő menye, Bertha is (középen, lornyonnal), míg a fiú ül. Ez kétségkívül Joseph, Sammy Marks leendő üzlettársa, aki majd kétes üzelmekbe kezd egy konzervgyárral (He is a little bit favored by Mr. Samuel Marks but a more hypocritical scoundrel I have never met, mondja róla később egy konkurrense). A bal felső sarokban Mordechai egy korai fotója egy kisfiúval, minden valószínűség szerint a későbbi nagy emberrel.

És Adolf, a nagy ember sógor-unokatestvére végre elindulhat a gazdagság felé, ő is részesühet a konzervvel és gyémánttal, strucctollal és szénnel, vasúttal és gabonapálinkával folytatott kétes üzelmekből. De persze az életben semmi sem egyszerű.

Ami egyszerű, az a házasságkötés.
Minden hiba nélkül.
Hogy az ember ne legyen egyedül.

(Roman Vishniac fotói)

Folytatás: Adolf Guttmann nyomában 3. Házasságok