Üvegkockákra mentett világ

Néger harcosok, mediterrán gyerekek, dél-francia kisvárosok utcái, favázas házak, kirándulók a német hegyekben, kosztümös figurák németalföldi módon berendezett szobákban. A wrocławi barokk egyetem csillagvizsgáló tornyában, a Zatrzymane w szkladnym kadrze – Üvegkockákra mentett világ kiállításon.


Egyetlen kép mellett sem szerepel felirat. Egyik-másik helyszín felismerhető: Etiópia, a ferrarai dóm, a Comói-tó. A többit nem tudni: felismerik valamelyiket? Az üveglemezek a breslaui egyetem tanszergyűjteményéből származnak, innen digitalizálta őket a wrocławi egyetem múzeuma, eddig ötezret, kis részét csupán a teljes anyagnak. Valamikor talán kézzel írott vagy fejben őrzött listák rendszerezték őket, mint gimnáziumi tanáraink diagyűjteményeit. Ezek azonban mára már eltűntek mögülük, akárcsak az egykori tanárok, az egyetem és maga Breslau. Egyetlen megmaradt szervező elvük, származási helyük és hazájuk az a sok száz kartondoboz, amelyben túlélték egy évszázad viszontagságait, s amelyeknek egzotikus címkéit a szervezők jó érzékkel a bejáratnál állították ki.



A képek azonban így, feliratok nélkül, egyetlen sokszínű univerzummá összeállva sokkal jobban érzékeltetik, hogyan élhettek a diákok fejében, akiknek a különféle előadásokon vetítették őket, s akiknek ezek jelenítették meg a nagyvilágot egy képekben szegény világban.

Ugyanakkor ezek a fényképek kitűnő dokumentumok is olyan egzotikus vidékekről, ahol akkoriban nem sok fotós járt. Vajon ki fényképezhette végig ilyen részletesen Abesszíniát, a Földközi-tenger paraszti világát, a német falvakat? Akárki volt, helye van a világ fotográfus felfedezésének úttörői között.

És az eltűnt világok között, amelyet ezek a képek őriztek meg számunkra, ott van az a világ is, amely megőrizte őket, miközben ő maga eltűnt: a fejlődés ígéretét hordozó nagyváros, a századfordulós Breslau.

Breslau, Odera-part és a szigetekre vezető híd