A német hadsereg Sochaczew mellett, 1939
Hetvenöt évvel ezelőtt, 1939. szeptember 17-én ért véget tizenhét napnyi véres küzdelem után a második világháború. A szeptember 1-én lerohant Lengyelország ugyan hősiesen védekezett a német és szlovák hadsereg ellen, ám amikor szeptember 17-én a szovjet hadsereg is átlépte a lengyel határt, a hivatalos indoklás szerint a lengyel kormány felelőtlensége által veszélybe került ukrán és belorusz kisebbség védelmében, a valóságban pedig azért, hogy birtokba vegyék a három héttel korábbi Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékában nekik ítélt Kelet-Lengyelországot, a lengyelek brit tanácsra nem folytatták az ellenállást, és nem üzentek hadat a Szovjetuniónak. A lengyel kormány a szövetséges Romániába menekült, ahol internálótáborba zárták őket. A lengyel hadsereg optimista része a szabad elvonulás fejében megadta magát a szovjet hadseregnek, akik néhány órával később begyűjtötték és a Szovjetunióba deportálták a 40 ezer főnyi tisztikart, ahol 1940 áprilisában Katyńban lemészárolták őket. A lengyel hadsereg pesszimista része gyalog kelt át a hegyeken a náci Németország szövetségesének számító Magyarországra, ahol azonban internálótáborok helyett szívélyes fogadtatás, állami napidíj, és – a német követség többszöri tiltakozása ellenére – szabad szervezkedési jog várta őket, minek következtében hetvenezer lengyel katona jutott át Franciaországba. A győztes német és szovjet hadsereg az új határ mentén, Bresztben és a környező városokban közös díszszemlét tartott, majd a németek visszavonultak a Molotov-Ribbentrop paktumban számukra kijelölt területre. Lengyelország felosztásával a két nagyhatalom között új, stabil határ jött létre, amely hosszú évtizedekre garantálta a békét Kelet-Európában.
Adolf Hitler a varsói győzelmi díszszemlén, Lengyelország német megszállása után, 1939Ezekben a hetekben látogatott el a gyors ütemben pacifikált Lengyelországba Hugo Jaeger, a Führer személyi fotográfusa, aki egész sorozat színes felvételt készített a háború utáni állapotokról. Képei a háborús pusztítások mellett arról is tudósítanak, milyen örömmel fogadja a lengyel nép a Wehrmacht segítségét, s milyen gyorsan áll talpra, immár felelős német kormány alatt, az inkompetens vezetőitől megszabadított Lengyelország. Színes felvételeiből a Life tett közzé harminckettőt két hete, a háború kirobbanásának évfordulójára, amelyet mi is közzéteszünk a villámháború gyors befejezésének és az európai béke beköszöntének 75. évfordulóján.
Zsidó nők és gyerekek Gostyninben Lengyelország német megszállása után, 1939
Menekültek Varsó közelében Lengyelország német megszállása idején, 1939. (Felirat: „Veszélyes zóna, továbbhaladni tilos”)
A lengyel katonák néhány cselekedete az utólagos fantasztikus okossággal megáldott emberek szemében furcsa lehet. Az Akkor nem volt Lengyelország című könyvben olvastam, hogy az egyik szovjet területen bujkáló egykori lengyel katona elindult a Generalgouvernement felé, mert biztos volt abban, hogy ott sokkal jobb dolga lesz, mint a szovjet területen. Szerencséjére eltévedt a határon és a magyar csendőrség - mivel egyenruhában volt - könnyedén elkapta (és valszleg ezért élte túl a háborút)
VálaszTörlésIsmerik a viccet, hogy vizsgáztatják a rendőrjelölteket. Az egyik kérdés: Melyik kezemben van az érme? Kis segítség: [és a vizsgáztató tiszt látványosan nyitogatja-csukogatja az üres markát]. Szóval aki – mint ez felmerült – világosan akarja látni az (abszurd) történelmi tények, a korabeli propaganda és a jelenkori irónia közötti határvonalakat, az a Studiolum facebook-oldalán kap kis segítséget :)
VálaszTörlésIgen, abszolút nagyon érdekesek és tanulságosak a hozzászólások ! És csak visszautalnék saját magamra : sokan tudják úgy hogy Belgium szállta meg Németországot. És amikor kiderül a valóság, általában ez elég nehéz reakciókat szül. Ezért is ajánlom a Wang folyót olvasni (meg a saját blogomat pontosan ebben a témában)
VálaszTörlésVéget ért De jó lett volna. Vagy félreértettem az első mondatot?
VálaszTörlésNem, nem értetted félre. Mi, a későn jövők bölcsességével, már látjuk, hogy nem ért véget. De akkoriban sokan voltak – és ahogy az 1939 szeptemberében Magyarországra menekülő Stanisław Vincenz leírja, éppen a magyar közvélemény nagy része is ilyen volt – akik úgy gondolták, hogy ezzel a villámháborúval vége, Lengyelországnak sajnos annyi, de itt megállt a háború, a két nagyhatalom jóllakott, Anglia és Franciaország meg egy darabig még zsörtölődik a lengyel szövetséges nevében, aztán lassan ők is ejtik a dolgot. És valóban, szeptember 17-én Lengyelország felosztásával a világháború első epizódja véget is ér, s utána majd két évig nem történik semmi, és nem is várható előre semmi itt Keleten. Sőt a határvonal, amelyben a két nagyhatalom mindenki más megkérdezése nélkül megállapodott egymással, a mai napig is ott húzódik a Balti-tengertől a Fekete-tengerig, ahol ők meghúzták.
VálaszTörlés