Valerian „Valiko” Gunia grúz színész (1862–1938)
Egy fotográfus a múlt századból, egy tenyérnyi országból Európa és a Közel-Kelet határán, amely nem tartozik igazán se ide, se oda. Átjáróház az orosz, az oszmán és a perzsa birodalom között, utak és népek találkozásánál. Egy világ, amely csodás kelmékbe öltözik; egy világ, amely rajong a színházért; egy világ, amely gyors ütemben alakul át, de még békében él.
Alexander Roinashvili és alteregója, fotomontázsA múlt évben publikáltunk egy első válogatást a grúz Alexander Roinashvili (1846-1916) fotóiból. Ezek elsősorban tifliszi – ma Tbiliszi – stúdiójában készült portrék voltak, arisztokraták, katonák és költők, hercegnők és színésznők, egész családok portréi, s a Kaukázus számtalan népének sokféle arca.
A vardziai kolostoregyüttesA mostani, második válogatás munkájának egy másik oldaláról ad számot. Roinashvili 1880-tól kezdődően nyolc éven át bejárta az egész Kaukázust, Kahetiától Dagesztánig. Eközben a fotózás mellett tárgyakat is gyűjtött, amelyekkel később hozzájárult a tifliszi történelmi és néprajzi társaság megalapításához. A gyűjtemény később a tbiliszi egyetemhez került, s ma a Grúz Nemzeti Múzeum őrzi.
A korábban bemutatott fotókkal ellentétben ezek a képek többnyire a szabadban készültek, akárcsak kollégája és barátja, Jermakov fotói: a grúz hadiutat szegélyező hegyek képei, a dagesztáni hegyek és falvak képei, ahol Roinashvili hosszú időn át élt, örmény templomok és várak romjai a mai Örményországból, és arról az akkor orosz fennhatóság alatt álló területről, amely a mai Törökország északkeleti része.
És ott van még a Kaukázus népeinek sokféleségét tükröző számos portré, örmények, grúzok, tatárok, lezgek, azerbajdzsáni hegyi zsidók képei. Letűnt időket idéző képek, mint a khevszuri páncélinges harcosok, vagy a tbiliszi fürdőben „pácienseik” hátán álló mekizék (masszőrök), s a kendőikbe burkolózó komoly tekintetű nők.
Roinashvilit e sorozat elkészítésében kora etnográfiai megfontolásai vezették. A fotók nagy része stúdióban, szórt megvilágítással készült, szemből és profilból, a negatívon feltüntetve az illető néprajzi csoportot. Az ülő figurák félalakos képei a ruhákat, kelméket, ékszereket hangsúlyozzák. A csoportképek oldottabbak, de ugyancsak stúdióban készültek.
Néhány, ritka képen sokadalmat látunk: utcai sokadalmat, vásári sokadalmat, ünneplő sokadalmat, mindannyian ránk függesztik pillantásukat.
Zenészek, Tiflisz
Azerbajdzsáni hegyi zsidók
Remek képek, jó összegzés. DE!!!!
VálaszTörlésValamiért itthon is azt hiszik, hogy Tiflisz az eredeti neve a városnak. Tbiliszi soha nem volt Tiflisz régen. Grúzul mindig Tbiliszi volt. A 19. században valóban elterjedt német hatásra ez a név, mert nem tudták a németek kimondani. Tbili grúzul annyi mint meleg, a város neve nem lefordítható, de kb. azért ez, mert sok melegvizű forrás köré épült.
Igen, a város nevének ezt az eredetét szokták is használni összevetésként a hasonló jelentésű Teplice-féle szláv nevekkel, valamiféle távoli nyelvi kapcsolat kimutatására. Már csak azért is, mert az eredeti grúz név nem Tbiliszi, hanem Tpiliszi, ami még inkább közelíti a szláv formához.
VálaszTörlésA poszt nem azt mondja, hogy a városnak Tiflisz lett volna az eredeti neve. Tiflisz a hivatalos neve volt 1802-től 1936-ig, s nem is elsősorban német, hanem orosz, azon túl pedig perzsa hatásra. A várost a környező népek mindig is a grúz névből eredő Tiflisz néven nevezték, s ez a névforma terjedt el Nyugaton, illetve vált hivatalossá az orosz birodalomban is. Az is közrejátszhatott ebben, hogy a forradalomig város nem igazán számított grúznak: a grúzok a város lakosságának alig 25%-át tették ki.
A 25%-os adat nem tudom honnan van, de erősen megkérdőjelezhető, még ha 19. századi is lehet. A város valóban mindig soknemzetiségű volt, de grúzok lakták többségben az örmény, azeri (grúz nevükön tatár), oszét, asszír (sic!), orosz, abház népek mellett.
VálaszTörlésA Tpiliszi névről sohasem hallottam, semmiféle régies elnevezésben, sem a hucuri, sem a mhedruli ábécé írásai szerint sem. Lehet, szlávos, de mivel semmi köze a grúz nyelvnek a szlávhoz, éppen ezért nem autentkus.
A 25%-os adat forrása be volt kötve a kommentembe: az orosz birodalom hivatalos népszámlálása 1897-ből. Lehet, hogy valamelyest megkérdőjelezhető, mint minden népszámlálás, de ennél hivatalosabb adatunk nincs.
VálaszTörlésA Tpiliszi-Tbiliszi átmenetet még régen olvastam a városnév etimológiájáról és a szláv Teplice stb. formákkal való összevetésről szóló cikkben, de már nem tudom, hol. Viszont sokatmondó, hogy pl. 1936 előtti grúz bibliográfiák latin átírása a Țpilisi formát hozza (lásd pl. itt). Illetve a két névre rákeresve pl. az orosz Wikipedián olvasni ezt:
„Название Тбилиси впервые упоминается в IV веке; его появление связывают с наличием в городе тёплых серных источников (груз. ტფილისი [Тпилиси]; тбили — «тёплый»); в русском языке до 1936 года использовалось название Тифлис, усвоенное через греческую литературу. С 20 августа 1936 года в качестве официальной была принята форма Тбилиси, более близкая к национальному звучанию названия.”
„A Tbiliszi elnevezést először a IV. században említik, megjelenését összefüggésbe hozzák a városban fakadó meleg kénes forrásokkal (grúz ტფილისი [Tpiliszi]; tbili — »meleg«); orosz nyelven 1936-ig a görög irodalomból átvett Tiflisz elnevezés volt használatos. 1936. augusztus 20. óta tették meg hivatalos elnevezésnek a Tbiliszi névformát, amely közelebb áll a nemzeti hangzáshoz.”
A német Wikipediára átlépve pedig ezt:
„Tiflis (georgisch თბილისი, Tbilissi; bis 1936: ტფილისი, Tpilissi)”:
„Im selben Jahr wurden durch Beschluss der sowjetischen Führung die amtlichen russischen Bezeichnungen verschiedener Städte modifiziert, meist den örtlichen Sprachformen angepasst. In diesem Zuge wurde auch die georgische Namensform Tpilissi gemäß dem Vorschlag georgischer Linguisten modernisiert, indem der altgeorgische Bestandteil ტფილი (tpili) ‚warm‘ durch die neugeorgische Form თბილი (tbili) ersetzt wurde.”
„Ugyanebben az évben [1936-ban] a szovjet vezetés határozatával megváltoztatták a hivatalos orosz elnevezéseket, túlnyomórészt a helyi nyelvi formákhoz igazítva azokat. Egyszersmind modernizálták a grúz nyelvészek javaslatára a grúz Tpilisszi névformát is, amennyiben az ógrúz ტფილი (tpili) ’meleg’ összetevőt az újgrúz თბილი (tbili) formával helyettesítették.”
Én relatív örmény többségre emlékszem...
VálaszTörlésEz így van (de hát nem is kell emlékezni, elég megnézni az 1897-es népszámlálási adatokat: az oroszok és örmények aránya szinte lélekszámra pontosan 25-25%, csekély orosz többséggel). A Kaukázus kereskedelmi szempontból fontos városai a 20. század első feléig örmény többségűek voltak, pl. Baku (ahol persze az olajboomra betelepült külföldiek rontják az örmény statisztikát). Mindegyik örménytelenítésének megvan a maga szomorú története, Tbiliszinek is, én magam személyesen láttam ebből egy keveset a 90-es évek elejétől kezdve. Egyetlen érdekes kivétel van: Jereván. Ez ugyanis kereskedelmi szempontból nem volt fontos, úgyhogy a 19. század végéig tatár (azeri) és perzsa többségű városka volt, és nagyon sokatmondó, hogy máig fennmaradt benne egy hagyományos – és kicsi – „örmény negyed”…
VálaszTörlés