Meg ott is nőttem fel. A 74-76 sz.-ban születtem /ez a másik vége/, garzonház, szoba-konyhákkal, pici kétlapos gázfőzők voltak a konyhában, az asztal deszka a kádon, "szék" a lehajtott WC ülőke. /Huhh, gyorsan végiggondoltam a szék jelentését!/ De a mienk a folyosó végi saroklakás volt, mellette a szüleim megvették a már senki által nem használt közös konyhát, így nekünk volt különálló. Aztán a 25-be költöztünk, ez már közel volt a Mikó utcához. Hatalmas, U alakú ház, óriási, többlépcsős kerttel a Lovas út felé. A kertben medence, teniszpálya /!/, hinta, épített padok a kanaszta-és römicsatáknak napozóhelyek a felnőtteknek. És persze homokozó. Mindezt Wágner bácsi, a házmegbízott felügyelte, tartotta rendben. Lakógyűlés a pingpongasztalnál, amely az ágytakarónkkal volt leterítve és a művirágainkkal díszítve. /Honnan és miért volt nekünk akkor művirágunk - rejtély!/ Forgalom az utcán nulla, kitűnően lehetett "gágyézni", repesztve lefelé a Mikó utcán - az Attilán se volt nagy forgalom. /Ugye a gágyé megvan?/ A szomszéd üres telekre sok pofon terhe mellett tilos volt átjárnunk, akkoriban még mindennapos újsághír volt a gránátrobbanás miatt meghalt, szemét-kezét vesztett gyerekekről szóló tudósítás. Ma egy rém ronda épület áll ott, a Gránit lépcső mellett. Reggelente kb. húsz gyerek ment Stefi néni vezetésével az Attila u.-i általánosba. És ha jók voltunk, lehetett páternoszterezni a Főpostán, Stefi néni munkahelyén.
Nagyon köszönöm, gyönyörű! A Logodi 25 mai állapotát lefotóztam ma, itt látható, hát tényleg nem egy nagy szám, az itteni kontextusban meg teljesen idegen. Holnap a másik irányba megyek, akkor sort kerítek a 74-76-ra is.
Ez a 23! Mellette, a szép, szürkére renovált eklektikusról írtam, az a 25. /Akkoriban még a belövések nyomait viselte, vakolat se sok volt rajta./ Na, a 74-76... Szegény nagyon rémes állapotban van, de ha jól tudom, tervezik a felújítást.
Tamás, a pénteki akadémiás hepajra nem hívod meg a wangereket, hm? Én ott leszek, mindenképp! :)
VálaszTörlésDe igen, csak meg akartam várni előbb, hogy felkerüljön a kész honlap az Akadémia szerverére. Akárhogy is lesz, ma mindenképpen írok róla.
VálaszTörlésJesszus, remélem nem dohányoztál soha ...
VálaszTörlésÉn nem, a magam tüdőkálóját ilyenfajta túlélőtúrákra tartogatom. Na de a kutya!
VálaszTörlésLogodi! Ott születtem!
VálaszTörlésMelyik házban? Milyen emlékeid vannak róla, meg az utcáról? Mesélj!
VálaszTörlésMeg ott is nőttem fel. A 74-76 sz.-ban születtem /ez a másik vége/, garzonház, szoba-konyhákkal, pici kétlapos gázfőzők voltak a konyhában, az asztal deszka a kádon, "szék" a lehajtott WC ülőke. /Huhh, gyorsan végiggondoltam a szék jelentését!/ De a mienk a folyosó végi saroklakás volt, mellette a szüleim megvették a már senki által nem használt közös konyhát, így nekünk volt különálló. Aztán a 25-be költöztünk, ez már közel volt a Mikó utcához. Hatalmas, U alakú ház, óriási, többlépcsős kerttel a Lovas út felé. A kertben medence, teniszpálya /!/, hinta, épített padok a kanaszta-és römicsatáknak napozóhelyek a felnőtteknek. És persze homokozó. Mindezt Wágner bácsi, a házmegbízott felügyelte, tartotta rendben. Lakógyűlés a pingpongasztalnál, amely az ágytakarónkkal volt leterítve és a művirágainkkal díszítve. /Honnan és miért volt nekünk akkor művirágunk - rejtély!/ Forgalom az utcán nulla, kitűnően lehetett "gágyézni", repesztve lefelé a Mikó utcán - az Attilán se volt nagy forgalom. /Ugye a gágyé megvan?/ A szomszéd üres telekre sok pofon terhe mellett tilos volt átjárnunk, akkoriban még mindennapos újsághír volt a gránátrobbanás miatt meghalt, szemét-kezét vesztett gyerekekről szóló tudósítás. Ma egy rém ronda épület áll ott, a Gránit lépcső mellett. Reggelente kb. húsz gyerek ment Stefi néni vezetésével az Attila u.-i általánosba. És ha jók voltunk, lehetett páternoszterezni a Főpostán, Stefi néni munkahelyén.
VálaszTörlésBocsánat a hosszú léért, de - meséltem...
Nagyon köszönöm, gyönyörű! A Logodi 25 mai állapotát lefotóztam ma, itt látható, hát tényleg nem egy nagy szám, az itteni kontextusban meg teljesen idegen. Holnap a másik irányba megyek, akkor sort kerítek a 74-76-ra is.
VálaszTörlésEz a 23! Mellette, a szép, szürkére renovált eklektikusról írtam, az a 25. /Akkoriban még a belövések nyomait viselte, vakolat se sok volt rajta./ Na, a 74-76... Szegény nagyon rémes állapotban van, de ha jól tudom, tervezik a felújítást.
VálaszTörlés