Édes otthon

Ha a Vietnami Felszabadítási Front jól tudta, mivel lehet elvenni az amerikai katona kedvét a háborútól, nem volt ez titok a Wehrmacht számára sem. A harctéri német propagandisták nemcsak menleveleket osztogattak az ellenfélnek, hanem akit ilyen módon nem sikerült önkéntes megadásra rábírni, annak legalább a harci morálját akarták megtörni az otthon hagyott kedvesre való emlékeztetéssel.


Csak amerikai olvasóink tudnák megmondani, mennyire csengett otthonosan a Broadway neve a besorozott kisvárosi és parasztfiúk számára, s nem inkább európai toposz volt-e az álmok Amerikájának megidézésére, amelyet Robert Taylor és Eleanor Powell 1938-as nagy sikerű Broadway Melody-ja is megerősített. Az olyan mondatok azonban, hogy „While you are getting ready for an assault, one of the newly made profiteers is probably kissing your sweetheart” rájuk sem maradhattak hatás nélkül. Ráadásul a szórólapokat a kávé és csokoládé mellé csomagolt képeslapok mintájára mindjárt sorozatban nyomták: „Georgia series comprising 6 pictures. Have you got the others?”


A kedves utáni vágyakozást a zöldszemű szörny mérgével kombinálja az a másik gyűjthető sorozat, amely a Bob által otthon hagyott poor little Joan törénetét beszéli el. Ez a sorozat nyíltan kimondja azt is, hogy kik azok a profiteerek, akik lenyúlják a katona barátnőjét: a zsidók, jelen esetben a beszédes nevű Sam Levy, aki időközben „személyi titkárnőt” csinált a bolti eladólányból.




A harmadik kép már egy újabb melléktémát is belesző a propagandába: minek megnyomorodni a fronton, amikor a nőknek csak az ép férfi kell?


De ha épp nincs is zsidó a láthatáron, akár a katona legjobb barátja is képes kihasználni a kínálkozó alkalmat. Mint Bob a derék John távollétét.


És ha az amerikaiak még legjobb barátjukkal is ezt teszik, ugyan mit várjanak tőlük brit felebarátaik, akik a fronton pusztulnak míg ők Londonban dupla fizetésért szórakoznak? Ezt a témát bontják ki részletesen azok a röplapok, amelyekkel a német propaganda – jelen esetben az SS-Standarte Kurt Eggers propagandaegység 1944-ben a dél-olasz fronton – a brit katonákat szórta meg.


A szöveg ráadásul arcátlan comingouttal erősíti meg saját mondandóját: „Nem hiszed? Azt gondolod, mindez német propaganda csupán? Természetesen az – de az amerikaiak nagy segítségünkre vannak ebben a propagandában. Ők szolgáltatják a tényeket, nekünk csak le kell írni azokat. Kérdezd meg bajtársaidat, és csodálkozni fogsz, hány boldog házasság ment tönkre Angliában az amerikaiaknak köszönhetően.” Hogy a dologban tényleg lehetett némi igazság, azt a korról szóló olyan művek is illusztrálják, mint Rosamunde Pilcher Kagylókeresők című sikerkönyve.

De az angolok sem angyalok. A „Hát a tommy hol maradt?” feliratú képeslapon, amelyet a németek 1940-ben az észak-francia fronton terjesztettek, csak a képeslapot fény felé tartva kapjuk meg a választ: a tommy, azaz a brit szövetséges Párizsban szórakozik a fronton pusztuló francia katona feleségével.


S ha épp nincs másik náció a láthatáron, a propaganda a tiszttel ugratja össze a közlegényt.


De hogy a német propaganda mennyire kreatív volt, azt leginkább abból a röplapból ítélhetjük meg, amely nemrégen bukkant fel az orosz neten. Ezt a lapot a szovjet hadsereg terjesztette hasonló célból a német katonák között. Ám szinte bizonyos, hogy alkotói akár fogságba esett, akár önként átállt német propagandisták voltak. Erre utal mindenekelőtt a már bevett motívumok újrafelhasználása.

Balra német közkatona: „Ő csak akkor megy szabadságra / Mikor már nincs senki hasznára.”
Jobbra SS-tiszt: „Ő csak ritka vendég a fronton / S akkor megy haza, mikor kedve tartja.”

A német bürokrácia alapos ismeretéről tanúskodik a több oldalas röplap műfaja is: „Reichs-Kußkarte”, azaz „Birodalmi Csókjegy”, s e bürokrácia mélyen bevésődött fordulatai köszönnek vissza a jegy formuláin is. A csókok fajtáinak változatossága ugyancsak német anyanyelvi beszélőre utal, a használati utasítás pedig arra, hogy volt olyan propagandista, aki képes volt a háború végéig, orosz fogságban is megőrizni a humorérzékét.

„Birodalmi csókjegy. Érvényes a kiadás napjától visszavonásig.” A számok különadagokat jelentenek különleges alkalmakra: hétvége, vasárnap, születésnap, frontszabadság és így tovább.

„A birodalmi csókjegyet gondosan meg kell őrizni. Pótlása nem lehetséges. 70 év fölötti személyeknek adott csók bélyegmentes. Jegyesek és új házasok egymásnak adott csókja az eljegyzés illetve házasságkötés napján nem esik korlátozás alá. Csinos fiatal hölgyek kiegészítő jegyet igényelhetnek. Kiegészítő fejadag a jegy erősebb kihasználása esetén sem igényelhető. A jegy csakis a jegytulajdonos saját szükségletének kielégítésére vehető igénybe. A jeggyel való visszaélés büntetendő. A súlyos visszaélésekért a jegy élethossziglani megvonása jár.”

A jegyre igényelhető csókok fajtái

S az egész kompozíció is a hazai pszichológia ismeretére utal. Nagyon is elképzelhető, hogy tíz év birodalmi drill után a fejadag kiváltásának igényét e bürokrácia nyelvén legitimáló okmány nem maradt hatás nélkül a német katonára.


Update:

Москва hívta fel rá a figyelmet, hogy a neten néhány további Kußkarte is található 1941-ből, „humorvolles Dokument für Fronturlauber” (tréfás okmány szabadságos frontkatonáknak) megjelöléssel. Valószínűleg a fenti jegy is ilyen volt, s csak a közkatonát és SS-tisztet ábrázoló röplap tanúskodik a német propaganda motívumainak átvételéről.