A múlt heti viharok után Pestről Nagymaros felé haladva a Duna mint egy színültig telt edény feszül a két part között, mint aminek éppen csak egy kevéske hiányzik, hogy túlcsorduljon a peremén. És van, ahol már az a kevéske sem. Vác alatt a bicikliút a Dunában folytatódik tovább.
A vizet nézve és alternatív úton töprengve jut eszembe, hogy felrakjam ide az 1908-as nagy moszkvai árvíz fotóit, amelyeket régóta gyűjtögetek, s csak az alkalomra várnak. Nem mintha a két áradás méreteiben összevethető lenne, Isten őrizz.
A Duna még 1838-ban is csak 2,6 magasan borította el Pestet, míg 1908. április 11-én a Moszkva és mellékfolyói 9,3 méter magasra emelkedtek, elöntve az akkori város egyötödét. Kétszázezer ember vesztette el az otthonát, a halottak számát sosem tették közzé.
Az árvíz egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy a moszkvai fényképészek tömegesen járták be az elárasztott várost, s olyan kiterjedt állapotfelvételt készítettek a legközönségesebb moszkvai utcákról, házakról, udvarokról, amilyenre soha korábban, s a forradalomig már később sem került sor. A felvételekből pedig, mint alább látható, nagy számban készültek a katasztrófaturistáknak szánt képeslapok is.
Ez a kép mintha Szergej Maximisin száz évvel később felvázolt ideális fotóját valósította volna meg. A tetőre szorult emberek a hagyományos csoportkép pózaiba rendeződnek. Valaki még egy Thonet-széket is felvitt, hogy abból kényelmesen figyelje az eseményeket. Úgy látszik, ez már szokásos kelléke volt a moszkvai katasztrófáknak.
Annak ellenére, hogy a kerékpárút víz alatt állt, még az első fokú árvízvédelmi riasztás sem lépett életbe. Azt megkérdezhetem, hogy meddig kerekeztek a Duna partján?
VálaszTörlésCsak Nagymarosig, mint itt írom is a bevezetőben. És hát persze, nem nagy árvíz ez, inkább csak örültem, hogy ürügyet adott a moszkvai képek közlésére.
VálaszTörlés