Éljen, éljen Rákosi elvtárs sokáig

„Éljen, éljen Rákosi elvtárs sokáig”. Népdal a Hét évszázad legszebb magyar versei antológiából (1951). DJ Wastrel – DJ Visor – DJ Seaby modern mulatós feldolgozása

Gyertek lányok öltözzetek fehérbe, Szórjunk rózsát Rákosi elvtárs elébe, Hadd járjon ő a rózsában bokáig, Éljen, éljen a Rákosi elvtárs sokáig!

Gyertek lányok öltözzetek fehérbe, Szórjunk rózsát Rákosi elvtárs elébe, Pusztuljon a reakció egy szálig, Éljen, éljen a Rákosi elvtárs sokáig!

Hatvan évvel ezelőtt ünnepelte az ország a hatvanadik évfordulóját egy olyan nagyszabású eseménynek, amelyben megtörténtekor még senki nem látott semmi rendkívülit: egy kis bácskai faluban megszületett Rákosi, akkor még Rosenfeld Mátyás.


„Róth Manó – Rákosi Mátyás néven Magyarország legbefolyásosabb politikusa volt 1945-56 között. A Sztálint majmoló kommunista vezért 1953-ban az aktuális szovjet vezetők azzal baszogatták, hogy „meddig akar zsidó király” lenni. Valójában Rosenfeld Mátyás néven született egy adai terménykereskedő fiaként, a Róth Manó gúnynév zsidó származását volt hivatott kidomborítani. Az országot a magyar sztálinizmus idején négy zsidó vezette, az ötödik az ÁVH élére került. Rákosi csúnya, alacsony, kövér ember volt, ronda ázsiai feleséggel és szívta a magyarok vérét, mint a megkergült szúnyog. Így személyében egyszerre fejeződött és fejeződik ki az összes zsidóellenes sztereotípia: a népnyúzó uzsorásé, a Solymosi Eszter vérén hízóé és a nagypapát félholtra verő leninfiúé. Ráadásul a nőket százezrével megerőszakoló ruszkik talpát nyalatta, és elvette a földet meg a jószágot is. A zombi, aki visszatért a gázkamrából, hogy mindenkin bosszút álljon. Nincs az a Cion bölcseinek jegyzőkönyve vagy az a Fajvédő Párt, amelyik jobb mumust szerkeszthetett volna.”

(Bede Márton – Magyari Péter: Ablak-Zsidó, Judapest – Matula

Annál fényesebbek voltak azonban a hatvanadik születésnap ünnepségei, amelyekről Murányi Gábor közölt részletes beszámolót Túlteljesítési napló címmel a Múlt-Kor magazin 2011. téli kiadásában. Az ünnepséget kézenfekvő módon Sztálin két évvel korábbi 70. születésnapi ünnepségeiről mintázták. A születésnapot hónapokon át tartó sztahanovista munkaverseny előzte meg 300-400 százalékos túlteljesítési vállalásokkal. Rákosi Mátyás élete képekben címmel fotóalbumot adtak ki vörös bőrkötésben, amelyben fáradságos retusőri munkával állították elő Rákosi és Sztálin sosem volt találkozásának fotódokumentumát. Százezer példányos brosúrában „véglegesítették”, hogy nem az 1938 táján a Szovjetunióban kivégzett, s ilyenformán szalonképtelenné vált Kun Béla, hanem Rákosi volt a Tanácsköztársaság vezetője. És napvilágot látott a Magyar írók Rákosi Mátyásról című antológia, amelyben nem kisebb nagyságok tettek hitet Sztálin legjobb magyar tanítványa mellett, mint Illyés Gyula, Devecseri Gábor, Örkény István, Déry Tibor, Sőtér István, Háy Gyula vagy Zelk Zoltán.

Ő az országépítőkhöz így szólt:
„Az égbolt a felső határ!”
Kereken ragyog a tiszta égbolt
és Sztálinváros benne áll.
                                                                        Devecseri Gábor

Baumann Antal és felesége felajánlják, hogy Rákosi születésnapjáig teljesítik első félévi tojásbeszolgáltatási tervüket (A Múlt-Kor illusztrációja)

Rákosi Mátyás és Lenin sosem volt találkozója. Festmény. „Rákosi úgy érezte, hogy Lenin belelát, keresztüllát rajta, mint a tiszta üvegen. És ez nagyon jólesõ érzés volt. A szíve gyorsabban vert.” (Illés Béla: Történelmi lecke, in: Magyar írók Rákosi Mátyásról)

A születésnap előestéjén, 1952. március 8-án grandiózus operaházi köszöntőt tartottak, amelyen a szellemi élet számos kiválósága képviseltette magát a dísztribünön Kodály Zoltántól Tóth Aladárig, az Operaház igazgatójáig, és Szabó Páltól, az Írószövetség vezetőjétől Rusznyák Istvánig, a Magyar Tudományos Akadémia elnökéig.

Rákosi Mátyás meghívója saját születésnapi ünnepségére, amely 1-es helyett érthetetlenül a 209-es számot viseli

A Szabad Nép tudósítása az ünnepségről

Az AVH vegyeskarának megnyitója az operaházi ünnepségen

Operaházi dísztribün, 1952. március 8. (A Múlt-Kor illusztrációja)

A születésnap fénypontja azonban a Munkásmozgalmi Múzeum felavatása volt, amelyet az 1949-ben megszüntetett Kúria, a Legfőbb Bíróság épületéből alakítottak át. Az 1952. március 9-én megnyitott első kiállítás pedig nem más volt, mint a Rákosi Mátyás életét bemutató tablók, valamint azok az ajándékok, amelyeket a hálás magyar nép küldött neki hatvanadik születésnapjára.





A hatvanadik születésnap hatvanadik évfordulóján, három hete, március 9-én nyílt meg az időközben Néprajzi Múzeummá átalakított épületben, ugyanazokon a galériákon ugyanaz a kiállítás. Vagyis nem teljesen ugyanaz. Az ajándéktárgyaknak csak egy része látható, de ez is elég ahhoz, hogy felidézze a kor nyomasztását. Tíz-húsz éve, a szocializmustól frissen megszabadulva még inkább nevettünk volna bumfordiságukon, de manapság már jobban átérezzük azt a politikai klímát, amely létrehozta őket, és láttukra arcunkra fagy a nevetés. A tablók helyett pedig egyetlen nagy képernyőn követik egymást az egykori kiállítás fotói, s egy másikon körbe-körbe jár a korabeli filmhíradó, amelyekből az itt közölt fekete-fehér képeket is merítettük. A kiállításnak saját blogja is van az egyes tárgyak részletes leírásával: nézzenek át rá!