A Wang folyó verseinek kedvelt témái a régmúltból így vagy úgy megmaradt fényképek. Nem csoda, hiszen a képek talán a leghatásosabb közvetítői az információknak.
A fényképek nézegetése azonban alapvetően individuális tevékenység. Egy-két ember körbeadja, albumot lapozgat. Több emberrel, nézőközönséggel egyidejűleg megosztani a látványt a dia, a mozifilm, a projektor alkalmas. Ezekből azonban kevesebb van, s így kisebb az esélyük a megmaradásra, bár a diaképek készítése és bemutatása évszázadokkal megelőzi a fényképezés feltalálását.
A dia őse a laterna magica: egy vetítőeszköz, és hozzá tartozó, üvegre festett képek együttese. Szerencsés véletlen, amikor az üvegképek, vagy a vetítőberendezések, amelyek több mint egy évszázada eltűntek a társasági szalonok termeiből, vagy az iskolai demonstrációk eszköztárából, valahogy előkerülnek.
E bejegyzés tárgya egy épen megőrződött üvegkép-sorozat, amely egy iskolai szertár szemléltető eszköze lehetett a 19. század közepéről, feltehetően a bencések pannonhalmi iskolájából.
A sorozat nem intézhető el egy rövid címmel, mint pl. „Az ókor hét csodája”. A képek a Föld és az élet alakulásának lépéseit demonstrálják. Még érződik rajtuk a Biblia hatása; különösen az első képek hozhatók kapcsolatba a Teremtés könyve első verseivel (egérrel föléjük menve lásd a megfelelő verseket). A továbbiak a természettudományos kutatások eredményein alapulnak, az uralkodó korabeli elméletekhez igazodva.
A képeken világosan tükröződik a kor két uralkodó elmélete: a plutonizmus kontra neptunizmus, illetve a katasztrófaelmélet. A plutonizmus a Föld keletkezésének tűzi (magmás) eredetéből indul ki. Ezzel állt szemben a vízi alapú fejlődés elmélete, a neptunizmus (werneriánusok). Elnevezésével összhangban még a magmás és vulkáni képződményeket is vízből kiülepedettnek vélte, ahol a vulkáni tevékenységet is az elszenesedő lápok lesüllyedésére és meggyulladására vezette vissza.
A képeken ilyenformán felismerhető a földtörténet ókora a karbon pecsétfákkal, és a szárazulatot meghódító állatokkal. Az ezt követő gatyás, kifeszített szárnyú élőlény akár az Archeopteryx is lehetne. A bombákat, hamut és lávát öklendező vulkánnal beköszöntő harmadidőszaki katasztrófa után eljön az emlősök ideje. A fán gubbasztó majomféle pedig már az emberszabásúak megjelenését jelzi.
Az ősmaradványok fejlődési vonalában észlelt ugrásszerű változásokat az Özönvízhez hasonló, globális katasztrófáknak tulajdonították. Az erős lila színek dramaturgiai szerepe a magmás katasztrófákat jelzi. Minden egyes katasztrófa a korábbi élőlények elpusztulásához, újabb, bonyolultabb formák kialakulásához vezet.
A fejlődési sorba azonban beleékelődik az Éden vagy az Özönvíz. Nehezen, de felismerhető a szarvas (Unicornis sp.?) és az oroszlán, ami akár a békés paradicsomi állapotokat, de akár az Özönvíz (ebben a korban diluviumnak nevezett) korát is jellemzi ikonográfiailag. Álljon itt mellette illusztrációként két híres kép az idősebb Jan Bruegheltől.
Id. Jan Brueghel: A Paradicsomkert. London, Victoria and Albert Museum
Id. Jan Brueghel: Az állatok bevonulnak Noé bárkájába (Özönvíz), 1613. Budapest, Szépművészeti MúzeumA jelenkort egy öböl és egy azon áthaladó hajó jelképezi, s az előtérben egy pöfögő rétegvulkán, amely akár a Vezúv is lehet. Az utolsó, huszadik dia egy újabb, jövőbeli katasztrófa tűzgömbjével zárul, mintegy az elsővel együtt keretbe foglalva a teljes földtörténetet.
Mai ismereteink szerint ez a Nap fölfúvódásával, a földi élet és a Föld teljes pusztulásával járó katasztrófa kb. 3 milliárd év múlva fog bekövetkezni. Jó lenne az emberiségnek és az életnek legalább addig valahogy kihúzni.
Ez a bejegyzés a néhai Mayer Farkas OSB Rácz Tanár Úr Életműdíjas pannonhalmi bencés tanárnak szóló tiszteletadás, aki éppen két éve halt meg, és most a rend kápolnájának kriptájában nyugszik. Az ő érdeme, hogy ez a tudománytörténeti és technikatörténeti kuriózum nem veszett teljesen a felejtés homályába, és ő segített értelmet adni a képek ma már nehezen értelmezhető sorozatának.
És hogy ki volt Rácz tanár úr? A budapesti Evangélikus Gimnázium tanára, aki számos tudóst, többek között Wigner Jenő későbbi Nobel díjas fizikust és Neumann János matematikust a pályájukon elindította.
Ennyire épen megmaradtak, vagy újrafestették őket? Mert ha igen, akkor mennyire ötletszerűen? Mert a színei kicsit furák...
VálaszTörlésFerkó lenne a megmondhatója, de nekem a színek eredetinek tűnnek, és hitelesen korabelinek is, hozzák az akkori népszerű grafikák színvilágát.
VálaszTörlésAz üvegre festett diáknak a fekete kontúrozáson kívül nyilván átlátszónak kell lenniük. Ezért általában a lazúr színeket használták: nápolyi sárga, azúrkék, poroszkék, kobaltkék, malachit, kármin. Ezek a legutolsó kivételével ásványi festékek, és viszonylag színtartók. Ugyanez a tulajdonsága a kárminnak is, csak ez valami tetűből készül.
VálaszTörlésAz eredeti színek sötétben és száraz helyen viszonylag stabilan megmaradnak; realgár/piros – auripigment/sárga vagy azúr/kék – malachit/zöld változások erős vagy hosszantartó megvilágítás során persze előfordulhatnak. Pl. ókori orcapirosítók, ill. középkori festett egek esetében.
Valószínűleg a kármin színtartóságát és intenzitását használta ki a készítő, amikor a földtörténetet tagoló vulkáni katasztrófák drámai hatását ezzel a színnel fejezte ki.
Amúgy a festékeken itt-ott észlelhető repedezettségek, a helyenkénti erős kopások (pl. az Éden/Özönvíz képén), a tároló doboz papírborítása és a képszámozások szintén az érintetlen, eredeti állapotra utalnak.