Amikor először láttam fotót a tajvani Taichung barakkvárosáról, azt hittem, a tajvani hegyvidéken őshonos törzseknek a városba beköltözött leszármazottai alapították, s ők festették tele hagyományos motívumaikkal a nemrég lebontott pekingi hutong-negyedekre emlékeztető település falait és utcáit. Bár a minták némelyike első pillantásra is különös akkulturáció jeleit mutatta.
Később tudtam meg, hogy a barakknegyedet az 1940-es évek végén Kínából átmenekített nemzeti hadsereg katonái számára építették az akkori Taichung peremén. Az utóbbi évtizedek során a nagyváros teljesen körbeölelte, és a telepet a város vezetése néhány éve lebontásra ítélte. Az itt élő családok tiltakozását az egyik legelső lakó, az akkor nyolcvanhat éves Huang Yunfu sajátos módon öntötte formába. Hónapokon át tartó munkával telefestette a telep valamennyi falát, járdáját, és egyáltalán minden festhető felületét. A látványosságot az egyetem diákjai már munka közben népszerűsíteni kezdték a kínai interneten, és a 彩虹村, Căihóng Cūn, Szivárványfalu ma már egyfajta helyi turistalátványosságnak számít. Lebontását pedig levették a napirendről.
Egy kicsit irígylem az ott élőket.
VálaszTörlésVan néhány meztelen fal kis hazánkban is, az esztelenül építettekről nem is beszélve...
VálaszTörlésNa, azokra nem festene semmit az ember, hogy megakadályozza a bontásukat. Legföljebb egy vörös jelzést, mint az erdész a ritkításra kijelölt fákra.
VálaszTörlés