Az utolsó trolibusz

A trolibuszközlekedés ünnepélyes megindítása, 1949

„A trolibuszok búcsúznak Prágától – Prága búcsúzik a trolibuszoktól”, 1972

Először csak ezt a két képet akartam egymás mellé tenni mint egy nosztalgikus történet két végállomását. Legföljebb arra szerettem volna rákeresni, miért 51-es számmal indult meg az első trolibusz Prágában. Vajon emögött is valami obskurus történet lapul-e, mint a budapesti trolibuszok 70-nel kezdődő számozása mögött? Erre ugyan nem jöttem rá – cseh olvasóink segíthetnének –, de arra igen, hogy a két kép egyáltalán nem végállomás, hanem megálló csupán a cseh trolibusz szövevényes történetében, amelyet hívei oly gazdagon dokumentálnak a cseh neten, hogy én itt beérem néhány képpel és utalással, mielőtt leszállnék erről a közben szívemhez nőtt járműről.

A villamosközlekedés, mint Monarchia-szerte, a cseh városokban is az 1890-es években indult: tudjuk, hogy Kafka mennyire szerette ablakából nézni a prágai villamosokat. A „gumikerekű villamos”, mint nevezték, azonban ekkor még ritkaság volt. A cseh városok közül először České Budějovicében, azaz Budweisban rendszeresítették 1909. október 27-én, mégpedig azért, mert a városi tanács ódzkodott villamoskereszteződést létrehozni a város két legforgalmasabb útja, a mai Pražská és Strakonická kereszteződésében. Az utóbbin tehát a Daimler-Stoll cég „villamos omnibuszát” állították üzembe az Óváros és a Sv. Otýlia temető között, írja a helyi trolibuszközlekedés történetének szentelt oldal, amelyet már csak Google cache-ből lehetett előbányászni, s ezt a változatát le is mentettem. Ezen szerepel a flotta első tagja a temető előtt:


Ezen pedig, amelyet a városi közlekedési társaság mai honlapján találtam, ugyanő a konkurrencia társaságában:


A hangulat kedvéért álljon itt a konkurrencia is, a főtéren és a színház melletti hídon:



A trolibuszközlekedés pontosan a háború kitörésének napján állt le, amikor Švejk még a Kehelyben üldögélt, s így már nem ülhetett fel rá, amikor bevonult a české budějovicei 91. gyalogezredhez. De ha sikerült hazatérnie a háború után hat órára, akkor része lehetett ebben az élvezetben. Prágában ugyanis 1936-ban indították meg a budějoviceihez nagyon hasonló trolibuszjáratot.


A második világháború alatt a trolibuszközlekedés szünetelt, s csak 1949-től indult meg újra, robbanásszerűen az egész országban, mint másutt is a szocialista országokban, például nálunk, valószínűleg központi terv szerint. A sok archív fotó közül álljon itt csak az első brnói járat, a 21-es megindulása a Přemyslovo náměstítől 1949. július 30-án.


A következő két évtizedben a trolibusz Csehország szinte minden városát behálózta, s rajongóik ma úgy tartják számon vonalaikat és az 1970-es években véget érő, de 1991 után újrainduló történetüket Prágában, Teplicében, Pardubicében, Zlínben és másutt, mint nálunk a kisvasutakét. Zlínben még emeletes trolibuszok is voltak, s itt hajtott az ifjú sofőr-kalauz-pár is felvirágozott trolibusszal a templomba 1949-ben. Aki körbe akarja járni ezt a történetet, szálljon át e honlapok valamelyikére.

A prágai 51-es trolibusz utolsó útja 1972. október 15-én, vasárnap

Bulat Okudzsava: Az utolsó trolibusz, 1957

Когда мне невмочь пересилить беду, когда подступает отчаянье, я в синий троллейбус сажусь на ходу, в последний, в случайный. Последний троллейбус, по улицам мчи, верши по бульварам круженье, чтоб всех подобрать, потерпевших в ночи крушенье, крушенье. Последний троллейбус, мне дверь отвори! Я знаю, как в зябкую полночь твои пассажиры, матросы твои приходят на помощь. Я с ними не раз уходил из беды, я к ним прикасался плечами... Как много, представьте себе, доброты в молчанье, молчанье. Последний троллейбус плывет по Москве, Москва, как река, затухает, и боль, что скворчонком стучала в виске, стихает, стихает.

Mikor nem tudok úrrá lenni a bajokon, amikor elönt a reménytelenség, felszállok egy kék trolibuszra, az utolsóra, tetszőlegesre. Utolsó trolibusz, járd be az utcákat, a sugárutakat körbe, hogy felvehesd mind, aki hajótörést szenvedett az éjszakában. Utolsó trolibusz, nyisd ki az ajtód! Tudom, hogy a hűvös éjszakában utasaid, tengerészeid majd segítségemre sietnek. Nem egyszer jöttem ki a bajból vállammal vállukhoz préselődve: képzeljék csak, mennyi jóság van a hallgatásban, a hallgatásban. Az utolsó trolibusz úszik Moszkva színén Moszkva, mint a folyó, elpihen és a fájdalom, mely mint seregélyfióka halántékomban lüktetett, elül.