Az élet vonala

„Rég szerettem volna már beszkennelni néhány képet az azerbajdzsáni Rena Effendinek „Az élet vonala” (Линия жизни) című könyvéből” – írja ulysses85. – „Már csak azért is, mert ez volt az egyik, amelyiknek a megjelenésére a leginkább vártam ebben az évben fotóalbum-gyűjteményem számára. Nagyon kicsi, mindössze 500 példányszámban jelent meg, úgyhogy ha találkoztok vele, föltétlenül vegyétek meg, különben megbánjátok, mert a könyv gyönyörű (még ha a szövege olykor hátborzongató is).

Effendi 2001-ben kezdett fotózni, s kezdettől fogva foglalkoztatta az olajiparnak az egyszerű emberek életére gyakorolt hatása. 2006-ban a British Petrol megbízásából végigjárta a Baku-Tbiliszi-Ceyhan olajvezeték azerbajdzsáni szakaszát, hogy fényképeket készítsen egy céges naptár számára, amely a BP szociális felelősségvállalását domborította ki. Az út arról győzte meg Effendit, hogy Azerbajdzsán lakóinak többsége semmilyen módon sem részesül a lábuk alatt áramló gazdagság áldásaiból. E felfedezés következtében kezdett független újságírással foglalkozni. Megkísérelvén felderíteni, mi rejlik a látványosan közszemlére tett azerbajdzsáni gazdasági fellendülés kulisszái mögött az olajvezeték közelében fekvő településeken, Effendi végigkövette az 1700 kilométer hosszú vezeték útját Azerbajdzsántól Grúzián át Törökországig, soha el nem mondott történetek sokaságát gyűjtve össze az úton. Az alábbi idézetek az albumból származnak.”


„A 90-es évek olajboomja új gazdagságot hozott a korrupció, szegénység, munkanélküliség és a háború utáni humanitárius katasztrófa sújtotta Azerbajdzsánnak. Ez azonban természetesen csak elmélyítette a szakadékot a gazdagok és szegények között, s ígérete ellenére nem teremtett új munkahelyeket a nagyvárosokon kívül. Dollármilliárdokat ruháztak be a nagy hozammal kecsegtető tengeri lelőhelyekbe, s végképp felhagytak a lepusztult szovjet olaj-infrastruktúrával, amely azóta is rozsdálló vezetékekkel és olajfoltokkal szennyezi a környezetet.”








„A külföldi pénz és média beáramlása gyorsan létrehozta a bárok és éttermek kultúráját, amelyeknek célja elsősorban a külföldiek és az olajboom által kitermelt csekély helybéli középosztály kiszolgálása. Növekszik a prostitúció is: a vidéki lányok, akik nem is reménykedhetnek helyi munkalehetőségben, megélhetést keresve Bakuba menekülnek.”


„Baku közepén fekszik a legrégebbi és legszegényebb negyed, Mahalla, amelynek lakói bádogtetős viskókban élik le életüket. Ez a történelmi negyed, a hagyományok utolsó bástyája sajátos és csak rá jellemző kultúrát ápol. Száz éve az olajmunkások városnegyede volt. Mahalla mai lakói – mullák, költők, galambtenyésztők, volt rabok – kisebb javításokkal, kiskereskedéssel, egyszerű kézműves mesterségekkel foglalkoznak saját ajtajuk előtt. Egyes kormányhivatalnokok azonban, attól félve, hogy kicsúszik a kezükből a könnyű meggazdagodás égből pottyant lehetősége, igyekeznek kilakoltatni Mahalla lakóit, kisajátítani házaikat, és építési engedélyt adni nagyvállalkozóknak, akik aztán személytelen toronyházakat emelnek a hagyományos kicsi udvarok helyére.”







„A kőolajnak és földgáznak az orosz vezetékrendszert elkerülő egyetlen útvonala, a Baku-Tbiliszi-Ceyhan vezeték mélyen érinti a szomszédos országok politikai, gazdasági és környezetvédelmi érdekeit. De a régió enélkül is bővelkedik a konfliktusokban. Az ellenségeskedés egymást követő hullámai nyomán igen nagy számú háborús menekült hagyta el szülőföldjét, akik ma embertelen körülmények között, pusztuló szállodákban, félbehagyott lakótelepeken, elhagyott vasúti kocsikban, pincelakásokban, egykori kórházakban és iskolákban élnek.”






„Annak ellenére, hogy a kormány a jobb élet bőkezű ígéreteivel halmozza el nyomorban élő polgárait, a többség, akinek földjén a vezeték áthalad, semmilyen hasznot sem lát belőle. Az azerbajdzsáni parasztok elveszítették földjeiket. A sok milliárd dolláros technikai csoda, a vezeték kiindulópontja, a sangachali állomás közvetlen közelében 4500 lakosú elszegényedett falu van, amelynek lakói nap mint nap a mérgezett levegőt lélegzik. Grúziában a vezeték aktív földrengéses hegyvidékeken halad át, felgyorsítva a már így is lepusztult vidék további erózióját. Törökországban a vezeték igen nagy károkat okozott a törékeny ökoszisztémákban.”









„Adjátok vissza nekünk a tengert!” – követeli Benjamin Geregen, a Yumurtalik-öböl egykori halásza, aki a tankhajók miatt veszítette el megélhetését.”