Tisztelt Uraim!

Gentili Sigg., Mi scuso e ringrazio per l’invito ad una così importante Esposizione d’Arte, ma ci ho ripensato. Non credo che l’Italia abbia bisogno di me per essere rappresentata, e io mi sentirei come un gatto ad una esposizione canina, o viceversa. Se la mia vita dipendesse da questo Stato che ufficialmente mi invita, il mio recapito sarebbe c/o Stazione Centrale. È all’Estero che ho trovato casualmente e fortunatamente la dignità del lavoro, il rispetto e l’apprezzamento per la qualità e l’impegno, e la condizione più importante per pensare e produrre: La Libertà. In attesa che questo pittoresco Paese si decida ad attuare e rispettare i Principi e e Diritti della sua Splendida Costituzione, distintamente saluto e ringrazio. Roberto Innocenti, illustratore Maggio 2011 Da qui, via qui. Discorso di accettazione del premio Hans Christian Andersen

Tisztelt Uraim, Nagyon köszönöm meghívásukat egy ilyen jelentős művészeti kiállításra, de gondolkodtam a dolgon. Nem hiszem, hogy Olaszországnak rám volna szüksége, hogy képviseltesse magát, én pedig úgy érezném magam, mint egy macska a kutyakiállításon, vagy viszont. Ha megélhetésem ettől az államtól függene, amely most hivatalosan felkér engem, úgy postacímem a főpályaudvar volna. A véletlen és a jó szerencse folytán külföldön találtam meg a munka méltóságát, a tiszteletet, a minőség és elkötelezettség megbecsülését, s a gondolkodás és alkotás legfontosabb feltételét: a Szabadságot. Remélve, hogy eljön az a nap, amikor ez a festői ország tiszteletben fogja tartani csodálatos alkotmányának elveit és azok szerint fog cselekedni, kérem, fogadják megkülönböztetett tiszteletemet és köszönetemet. Roberto Innocenti, illusztrátor 2011 május Innen ill. innen. A Hans Christian Andersen díj átvételekor mondott beszéd