Manitou ajándéka

Viera Bombová (1932-2005) a 60-as és 70-es évek álomszerű szlovák könyvillusztrációinak egyik mestere volt. Ennek a népi és archaikus elemeket feldolgozó, költői szürrealizmusnak az egyik forrása a pozsonyi képzőművészeti iskolán oktató Vincent Hložník és az 50-es években az ő keze alól kikerülő fiatal illusztrátorok voltak – majd még másoktól is rakok fel közülük képeket. Ez a vonulat minden bizonnyal megjelent a korabeli szlovák művészeti életben is, kiállításokon, albumokban, értelmiségi lakások falán, de erről keveset tudok. Hozzánk a könyvillusztrációk jutottak el, hála a korabeli könyvkiadásnak, amely programszerűen támogatta a baráti országok termékeinek kölcsönös fordítását és terjesztését.


Bombová leggazdagabban illusztrált munkája a Samo Czambel által a századfordulón összeállított Kondás Jankó – Janko Gondášik – szlovák népmese-gyűjtemény, amelynek képei olykor Vajda Lajosra vagy Bálint Endrére emlékeztetik a magyar nézőt (s amelyekből szintén rakok fel hamarosan). A szlovák népművészet elemei, amelyek természetesen jelennek meg ezeken a képeken, furcsa módon ugyanilyen természetesen vegyülnek el aztán az indián vagy a csendes-óceáni motívumokkal is az adott népek meséskönyveiben.

Manitou ajándéka. Indián mesék, Pozsony-Budapest, 1968

Joseph Bruchac: Ellis Island Beyond the red bricks of Ellis Island where the two Slovak children who became my grandparents waited the long days of quarantine, after leaving the sickness, the old Empires of Europe, a Circle Line ship slips easily on its way to the island of the tall woman, green as dreams of forests and meadows waiting for those who’d worked a thousand years yet never owned their own Like millions of others, I too come to this island, nine decades the answerer of dreams Yet only one part of my blood loves that memory. Another voice speaks of native lands within this nation. Lands invaded when the earth became owned. Lands of those who followed the changing Moon, knowledge of seasons in their veins.

Túl Ellis Island vörös tégláin ahol az két szlovák gyerek akik a nagyszüleim lettek töltötte a karantén hosszú napjait megszabadulván a betegségtől, Európa öreg birodalmaitól, a Circle Line járata siklik könnyedén a magas nő szigete felé, amely zölden, mint az erdők és mezők álmai vár mindazokra, akik ezer éven át dolgoztak szakadatlan és mégsem lett soha semmijük Ahogy sok millióan mások én is eljövök a szigetre, amely kilencven éve választ adott az álmokra De ez az emlék csak vérem egyik felének kedves. Egy másik hang az őslakók földjeiről beszél ebben az országban a földekről, amelyet mások foglaltak el amikor a földet birtokolni kezdték azok földjeiről, akik követték a hold változását az évszakok tudásával zsigereikben.

(The Remembered Land. An Anthology of Contemporary Native American Literature, Albuquerque: University of New Mexico, 1993)