Pilinszky JánosEgy szenvedély margójáraA tengerpartot járó kisgyerekmindíg talál a kavicsok közt egyre,mely mindöröktől fogva az övé,és soha senki másé nem is lenne.Az elveszíthetetlent markolássza!Egész szive a tenyerében lüktet,oly egyetlen egy kezében a kő,és vele ő is olyan egyedűl lett.Nem szabadúl már soha többé tőle.A víznek fordul, s messze elhajítja.Hangot sem ad a néma szakitás,egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Lehetnék bár én az a kisgyerekki messzire hajítja a fehér követ...
Nagyon pontos és nagyon ideillő vers.
Gyönyörűen kiragadod a tengernyiből a cseppet! Bájos a kutyamancs.
A Blogger néha megeszi az üzeneteket. Küldés előtt biztosabb kimásolni a hozzászólást, hogy ilyen esetben még egyszer el lehessen küldeni.
Pilinszky János
VálaszTörlésEgy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Lehetnék bár én az a kisgyerek
VálaszTörléski messzire hajítja a fehér követ...
Nagyon pontos és nagyon ideillő vers.
VálaszTörlésGyönyörűen kiragadod a tengernyiből a cseppet! Bájos a kutyamancs.
VálaszTörlés