A Bacardi-passzázs melletti épület, a Quatre Nacions szálloda ugyancsak Francesc Daniel Molina i Casamajónak köszönheti mai formáját. Hogy melyik az a négy nemzet, azt ma már nem könnyű kitalálni, de az építkezés idején megjelent lapok szerint a francia, olasz, angol és portugál, azaz a szálló leggyakoribb vendégei. Első pillantásra azonban egy ötödik nemzetnek van a legtöbb köze az egykori fogadóhoz, s ez pedig a lengyel.
A Quatre Nacions azonban sokkal hosszabb múltra tekint vissza. Barcelona 19. század végi „bővítése” – az Eixample, ahol a legtöbb Gaudí-ház áll – előtt ez volt a város legelegánsabb szállodája, szemközt a város kulturális és társadalmi életének központjával, a városi színházzal. Angelo Bignotti Gli Italiani in Barcellona című könyve szerint már 1717-ben is állt itt egy trattoria „Le Quattro Nazioni” néven, s a fogadó vezetése mindig is olasz családok kezében volt. A Rambla átszámozása óta a 38-40. számot viseli, de ha megfelelő szögben esik rá a fény, még mindig jól látszik az a szám, amelyen négy nemzet fiai emlegették és bédekkerei terjesztették hírnevét: a Rambla 35.
Hírnevének megfelelően – és valószínűleg amiatt, hogy Molina előbb építette át, mint ahogy a Plaza Real kialakításához hozzáfogott volna – az épület tömbje máig önállóan, körbejárhatóan áll a tér sarkán. Egyik oldalán a Bacardi-passzázs, a másikon a Calle Nueva de Zurbano szűk átjárója vezet be a térre.
Milyen ez a Kabul Backpacker's Hostel?
VálaszTörlésNomen est omen. Tizenvalahány éve szálltam meg benne utoljára, minimálfokozatú, erősen lepukkant hely volt, nagy labirintus belsőudvarra néző, levegőtlen emeletes ágyas egérlyukakkal, de árban mindent vert, és nem volt rossz. Kívülről elhaladva előtte úgy látom, mintha azóta modernizálták volna valamelyest. Ha valaki újabbat tud róla, írjon.
VálaszTörlés