Egy darab történelem

Csak nemrég volt, hogy Francesca magyar szókincsét egyetlen újabb szó is huszonöt százalékkal gyarapította. Most pedig már első magyar versfordítását olvashatjuk. (Studiolum)


Történelemóra

a történelmet próbáltam
magyarázni a köveknek
hallgattak

próbáltam a fáknak
bólogattak

próbáltam a kertnek
szelíden rámmosolygott

a történelem négy
évszakból áll mondta
tavaszból nyárból
őszből és télből

most éppen tél jön

Kányádi Sándor
Lezione di storia

ho provato a spiegare
la storia alle pietre
hanno taciuto

ho provato con gli alberi
hanno annuito

ho provato col giardino
mi ha sorriso dolcemente

la storia è composta da quattro stagioni
ha detto, la primavera l’estate
l’autunno e l’inverno

ora è l’inverno che viene


Sándor Kányádi

Felhívom a figyelmet egy szép és veszélyes szóra: magyaráz (főnévi igeneve magyarázni). Italianizzare, franciser, to anglicize stb. a maga nyelvén pusztán annyit tesz, mint az adott nyelv helyesírásához igazítani. A verdeutschen már jobban megközelíti, de nem teljesen: ez többnyire „németesítést” vagy németre fordítást jelent, és csak átvitt értelemben használják „egyszerű szavakkal érthetővé tenni” jelentésben. A magyaráz azonban pontosan ugyanazt jelenti, mint az olasz spiegare, mintegy hallgatólagosan beleértve – és éppen ebben áll szépsége és veszélyessége –, hogy igazából csak magyarul lehet megérteni a dolgokat.

Szép és veszélyes, mint Erdély, ahol Kányádi született, s amelyről egy olasz szerző így ír:
„Erdélyinek lenni – mondja Bodor Pál – annyit tesz, mint ortodoxnak, római katolikusnak, örménynek, kálvinistának, evangélikusnak, zsidónak, unitáriusnak lenni; szorosan együtt élni románokkal, magyarokkal, szlávokkal, szászokkal, örményekkel. Ebben a közös térben született meg a nagy „erdélyi utópia”, az a remény, hogy lehetséges együtt élni és virágozni. Ez a remény csak nagy ritkán vált valósággá, mint például a nagy parasztfelkelések idején.” De az utópia talán még ma is él. Vannak még értelmiségiek, akik nyíltan felszólalnak a nacionalizmus csapdája ellen, mint Jebeleanu, Dinescu és Crasnaru, akik mertek tiltakozni a soviniszta tézisek ellen. Vagy mint az író Dorin Tudoran, aki magyar barátjával, Szőcs Gézával együtt intézett felhívást az ENSZ-hez ezek ellen. Ugyancsak Bodor írja: „Van odaát két költő, az egyik magyar, a másik román: Kányádi Sándor és Ioan Alexandru. Életre szóló barátok, egymás verseit fordítják. Két párhuzamos élet, egyetlen szoros testvéri érzés. Ilyen emberek alkotják az erdélyi utópiát.”

Paolo Rumiz, Danubio: storie di una nuova Europa, Edizioni Studio Tesi, 1990

1 megjegyzés:

A Blogger néha megeszi az üzeneteket. Küldés előtt biztosabb kimásolni a hozzászólást, hogy ilyen esetben még egyszer el lehessen küldeni.