„Tűzvész Pervoprisztolnojéban. A rendkívüli hőség folytán Moszkva-szerte oly mértékben megszaporodtak a tűzesetek, hogy gyakorta kettő is esik egy napra, míg a korábbi években egész nyáron át egy vagy két tűzeset történt csupán. Derék tűzőreink lankadatlan figyelmének és áldozatkész munkájának köszönhetően azonban a tűz mindezen esetekben szinte csírájában elfojtatott, és csupán csekély kár okoztatott. Az utóbbi napokban a környező falvakban is tűzesetekre került sor.”
Московскiя ведомости (Moszkvai Tudósítások), 1880. június 14, szombat
Az utóbbi hetek legfőbb oroszországi hősei kétségtelenül a tűzoltók és az őket támogató nagy számú önkéntes, akik életüket sem kímélve – eddig négyen haltak meg közülük – dolgoznak folyamatosan az erdőtüzek oltásán. Előttük tisztelgünk a századforduló moszkvai tűzoltóinak fotóival, amelyeket elsősorban dedushkinnak a moszkvai tüzek és tűzoltás történetéről írott gazdag bejegyzéséből merítünk.
Moszkvában, amelynek két-háromszintes épületei hagyományosan fából épültek, a középkor óta gyakori volt a tűz, amely jó néhányszor szinte az egész várost elpusztította, utoljára 1812-ben, Napóleon seregének bevonulásakor, amikor a 6591 faépületből csak 250 maradt fenn.
Az 1812-es moszkvai tűzvész ábrázolásai. További képek itt.
A moszkvai tüzek figyelése és oltása hagyományosan a katonaság feladata volt. Az első önálló tűzoltóság 1823-ban alakult meg Moszkvában. Az 1500 tűzoltó közül 354 egyszersmind utcai lámpagyújtogatóként is dolgozott. A tűz figyelését lovas kozákok látták el. Az első lóvontatású tűzoltókocsikat 1837-ben állították üzembe, s ugyanekkor rendelet engedélyezte, hogy a moszkvai börtönök „jó magaviseletű foglyai” börtönbüntetésüket legalább hároméves tűzoltósággal válthassák meg. Az első tűzoltóautók 1908-ban jelentek meg Moszkva utcáin.
A moszkvai és más városi lapok külön „Tűz” rovatot vezettek, ahol minden eseményről beszámoltak, s a Московскiя ведомости fenti idézetével szemben a nyári hónapokban nem volt ritka a napi két-három, sőt olykor tíz-tizenkét kisebb-nagyobb tűzeset, amelynek látványára mindig nagy tömeg csődült össze. M. M. Bogoszlovszkij akadémikus írja emlékirataiban: „Moszkvában mindig léteztek a tüzek szenvedélyes rajongói, akik ki nem hagytak volna egyetlen nagyobb tűzesetet sem.” A tűzoltás látványosság-értéke különösen nagyot nőtt az 1880-as években, amikor Vlaszov moszkvai rendőrfőnök újjászervezte a tűzoltóságot, külföldi tűzoltókocsikat, létrákat és felszerelést hozatott, új, díszes tűzoltó-egyenruhát terveztetett, és az egyes tűzoltókapitányságok számára egységes színű lovakat írt elő: a Precsisztenszkaja fekete lovakkal vonult ki, az Arbat pej színűekkel, és így tovább.
A Mjur és Meriliz (Muir & Mirrielees) kereskedőház égése, 1900 november
A mai Operettszínház helyén álló egykori Bolsaja Dimitrovka 6 számú ház égése, 1871. Alább a kép közepének kinagyított részlete: a mentést irányító tűzoltóparancsnok és segédje
A kropotkini tűzoltóbrigád munkában; kivonulás a tűzhöz; gyakorlatozás a városban. Forrás: Строительство Москвы, 1924
Az a Muir & Mirrielees az a mai CUM, nem igaz? Az nem kobol volt mar akkor is? hogyan eghetett akkor?
VálaszTörlés