Bakui ősz

Ez a kép 1989. szeptember 6-án készült Baku akkor még Leninről elnevezett főterén. A plakát „Demokrácia” szava azeri nyelvismeret nélkül is megérthető (az ország csak a hamarosan beköszöntő függetlenség után tért visza a 20-as években egyszer már bevezetett latinbetűs írásra), de a teljes felirat így szól: „hарадасан, аj Демократиjа?” „hol vagy, demokrácia?” A háttérben látható kisebb fehér tábláé: „АХЧ-нин Меhдиабад дайаг дəстəси” „az Azerbajdzsáni Nép Frontjának mehdiabadi támogató csoportja”. Kérdésünk ezek után: mit ábrázol ez a kép?

Az olvasó, legalábbis a kelet-európai olvasó, aki még emlékszik az 1989-90-es időszak tüntetésekkel kezdődő, s a berlini fal leomlásához és a kommunista rendszer összeomlásához vezető eseményeire, a modern azerbajdzsáni történelem közelebbi ismerete nélkül is arra tippelne: tüntetés a kommunista rezsim ellen Bakuban.

De nem így a „profimedia” nevű magyar képügynökség, amelynek oldaláról (lementve) a kép származik. Ők azzal az aláírással látták el: „Örményellenes tüntetés Bakuban. Sokezres örményellenes tüntetés Bakuban, a Lenin téren, Azerbajdzsán szovjet köztársaságban.”

Araz, amikor néhány hónappal ezelőtt felfedezte a képet és aláírását, a következő levelet küldte a profimediának:

Kedves profimedia team,
Véletlenül találtam weboldalukra, és nagyon tetszett gyűjteményük. Az azerbajdzsáni fotók között nézelőve azonban egy szerencsétlen félretájékoztatással találkoztam: egy egész sorozat fotóval, amelyek az „Örményellenes tüntetés Bakuban” címet viselik. De pusztán a képen látható feliratokból is világos, hogy szovjetellenes tüntetésről van szó… Remélem, sikerül ezt a csekély, de nagyon érzékeny tévedést hamarosan korrigálniuk.
Tisztelettel, Araz Yusubov

A profimedia munkatársa azonnal válaszolt:

Kedves Yusubov úr,
Köszönjük megjegyzését, és sajnáljuk a tévedést. Fotóügynökség lévén mi csupán átvesszük a képeket beszállítóinktól, és nem mi írjuk felirataikat. Értesítjük beszállítónkat a hibáról, és reméljük, javítani fogják amilyen hamar lehetséges.
Tisztelettel, Süle Tímea

Hogy írtak-e, azt nem tudni. De a felirat azóta is változatlan.

Amikor Araz valami kapcsán futólag említette nekem ezt az ügyet – nem tulajdonítva neki különösebb jelentőséget, hiszen, mondta, havonta jelenik meg ilyesmi Azerbajdzsánról a nyugati sajtóban, legutóbb például a Guardian közölt hibás országtérképet (amelyet az ő kétszeri kérésére végül is visszavontak) –, kíváncsi lettem rá, ki lehet a profimedia „jól informált” beszállítója. Rákerestem a „Multi-thousand-strong Anti-Armenian meeting” alcímre, s találatként ki is jött az egykori szovjet, ma orosz RIA Novosztyi orosz hírügynökség megfelelő oldala. Itt a fotós nevét is meg lehetett tudni, amelyet a magyar ügynökség szemérmesen elhallgat: D. Kalinyin, a 80-as évek kvalitásos sajtófotósa.


Elküldtem a címet Araznak azzal a javaslattal, hogy kérjen helyesbítést az orosz hírügynökségtől. De mialatt az e-mailt olvasta, a kép felirata már a következőre változott: „Tüntetés Bakuban. Sok ezer tüntető gyűlt össze Bakuban, a Lenin téren, Azerbajdzsán szovjet köztársaságban.” Nyilvánvaló, hogy az orosz hírügynökség munkatársa a webstatisztikát figyelve felfedezte keresésemet, és orosz lévén a magyar ügynökségnél sokkal intelligensebb módon azonnal megváltoztatta a politikailag kényes feliratot. Azért a Google cache-ben még megvan a régi változat (itt lementve is, ha ott már nem lesz). Azt reméljük, hogy a magyar ügynökséghez intézett következő levélnek a „beszállító” megváltozott oldalára való hivatkozással sikerül elérnie, hogy a magyar oldalon is kicseréljék a képaláírásokat.

Ezek a fotók egy tíz képből álló egykori sorozat részei, amelyek az orosz gyűjtőoldalon (itt, lementve, cache, lementett cache) eredetileg valamennyien az „örményellenes tüntetés Bakuban” címet viselték. Valójában azonban mindannyian az 1989 őszi tüntetések hónapjaiban készültek, amelyek eredményeképpen Azerbajdzsán végül kilépett a Szovjetunióból.

Forrás: profimedia (lementve)

Araz ezeknek az izgalommal, feszültséggel, reményekkel és tragédiákkal teli hónapoknak a felidézésével ad képet számunkra az események kevéssé ismert történelmi hátteréről:

November 17-ét 1992-ben, egy évvel az után, hogy Azerbajdzsán a Szovjetunió széthullásával visszanyerte függetlenségét, nemzeti ünnepnek nyilvánítoták az Azerbajdzsáni Köztársaságban. 1988-ban ezen a napon sok tízezer ember özönlött Baku utcáin át a Lenin tér, a város főtere felé, ahol a Szovjetek Háza – a kormányzati épület – előtt gigantikus Lenin-szobor tekintett végig a Kaspi-tenger felé vezető sugárúton.

Forrás: profimedia (lementve)

Az emberek nem egy újabb felülről elrendelt kommunista felvonulásra gyülekeztek, hanem saját elhatározásukból mentek az utcára. A főleg egyetemi diákokból és a bakui gyárak sztrájkoló munkásaiból álló tömeg mindenekelőtt azt a jelszót skandálta: „Azadlyg” – „Szabadság” – ahogy a teret is nevezik ma (noha Lenin szobra nélkül): Szabadság tér. Megkezdődött a „Meydan Harakaty” – „a Tér Mozgalma” –, az első állandó tüntetés és nyílt azerbajdzsáni függetlenségi mozgalom.

Forrás: profimedia (lementve)

A sok évtizedes elnyomó diktatúra után a szovjet „peresztrojka (reform), glasznoszty (nyíltság) és pluralizmus” meghirdetése kiengedte a szabadság szellemét a palackból. Az utolsó csepp a pohárban azonban az azerbajdzsáni szovjet köztársaság szervilis vezetésének tehetetlensége és a központi moszkvai kormányzat szemmel látható Azerbajdzsán-ellenessége volt a nem sokkal korábban fellángolt etnikai konfliktusban, amely a szomszédos Örményország nemzeti mozgalma és a kiterjedt európai és amerikai örmény diaszpóra által támogatott karabahi szeparatista mozgalommal vette kezdetét. Az első azeri menekültek 1987-88 telén érkeztek Örményországból a jeges hegyi hágókon keresztül, s ekkora már mindkét oldal menekültjeinek száma tízezrekre rúgott, és az első vérontásokra is sor került. 1988 végére Örményország közel 200 ezres azeri népessége szinte teljesen elmenekült az országból, és a karabahi helyzet is egyre forróbbá vált. A másik népszerű jelszó ezért az volt: “Garabagh”, amellyel a fegyveres szeparatizmus sürgős megállítására szólítottak fel.

Forrás: profimedia (lementve)

Az Azerbajdzsáni Népi Frontot 1988 nyarán alapította akadémikusok és értelmiségiek egy csoportja, akik megpróbálták megindítani a demokratikus változást, s amellett kezdeményezték az égető problémák megoldását (például használt ruhát és cipőt gyűjtve a menekültek számára). Az ANF aktivistái voltak a tömegtüntetések fő szervezői a legtöbb városban. Én ekkor még kisgyerek voltam, apám vitt ki a Szabadság térre.

Forrás: profimedia (lementve)

Több mint félmillió ember gyűlt itt össze nap mint nap. A beszédeket gyakran félbeszakította a tömeg helyeslő zúgása. Emlékszem egy az egyik balti köztársaság népi frontjának egy orosz nyelvű beszédére: „Azerbajdzsán a Szovjetunió szabadságmozgalmának élvonalában küzd.”, de a moszkvai központi sajtó süket és vak volt. A tömegtüntetések éjszakába nyúltak, de az emberek nem mentek haza. Sátrakat húztak fel a tér közepén, ahol az emberek felváltva aludtak. A környező házakból enni hoztak nekik, mások autóval szállítottak élelmet. Még az a hír is járta, hogy az alvilág főnökei moratóriumot hirdettek a rablásra és tolvajlásra, így fejezve ki szolidaritásukat a mozgalommal. Nem tudom, igaz volt-e vagy sem, de abban az időben a szolidaritás és a szabadság érzése szinte tapintható volt az emberek között.

Nagy felirat: „Азəрбайчан Халг Чəбhəси əтрафында билəшин!” – „Egyesüljetek az Azerbajdzsáni Népi Front
körül!” Néhány kisebb tábla az „АХЧ […] район шо'бəcи” – „ANF […] körzeti csoportja” feliratot viseli.
A jobbszélen egy különös felirat: „СИJАМƏKƏ АЗАДЛЫГ!” – „Szabadságot Siyameknek (?)”, aki
talán egy letartóztatott aktivista lehet. Forrás: profimedia (lementve) és RIA cache (lementve)

November 24-én szükségállapotot hirdettek Bakuban, de a 17-én megindult folyamatos tüntetés rövid szünettel 17 éjszakán át folytatódott, egészen december 5-ig. A szovjet belügyminisztérium speciális alakulatai azon az éjszakán körbezárták a teret, 547 embert letartóztattak, kettőt megöltek.

Feliratok: „Халгын сəрвəтини халга гайтарын!” – „Adjátok vissza a nép vagyonát a népnek!”; „Рəдд олсун,
халгын сечмəдийи депутатлар!” – „Le a nem a nép által választott képviselőkkel!”
Forrás: profimedia (lementve)

De több hónap múlva, 1989 nyarán újra megindultak a tömegtüntetések a Szabadság téren. „Istefa” – „Mondjon le” volt az újabb jelszó, amely a népszerűtlen köztársasági vezetés lemondását és demokratikus választások kiírását követelte. Ez vezetett a totalitárius szovjet rendszer bukásához és a rég várt szabadság eljöveteléhez.

A KGB a karabahi válság keltette feszültséget kihasználva provokációkat szervezett, hogy ezáltal kényszerítse
Gorbacsovot a fegyveres erő alkalmazására. Ezek közé tartozott az 1988. februári szumgaiti és az 1990.
januári bakui örményellenes pogrom (31, ill. 50-90 halálos áldozattal), amelyet a helyi szovjet
csapatok tétlenül néztek. Egy héttel az utóbbi után, a „fekete január 20-án” végül
a szovjet hadsereg valóban bevonult Bakuba, megölve több mint 130
polgári lakost és megsebesítve 700-at. Forrás: SZER

Most, több mint két évtized múltán Azerbajdzsán független állam, de a Freedom House nemzetközi szervezet az országot a „nem szabadok” közé sorolja éves Freedom in the World jelentésében. November 17. sem ünnepnap többé. És én csak magamban tűnődöm: mit adnék azért, hogy újra eltöltsön a szabadságnak az az érzése, ami akkor ott a Téren, 1988-ban?

Forrás: profimedia (lementve)

Forrás: Azadliq Radiosu (SZER)