Megnéztem, meghallgattam, köszönöm, szerencse, hogy ilyen rövid, mert ha hosszabb lenne, nem eresztene, lekésném Zita unokámmal a talákozót, pedig ma barackos gombócot főzünk közösen! Gondolatban e blog szerzőjét és olvasóit is megvendégeljük...
Bizony. Lám, még én is elnézem, pedig hogyne ismerném a jeles anekdotát az ELTE latinprofesszoráról, aki mindig azt a kérdést tette fel az első félévi vizsgán: „mondjon egy opus magnust, domine”, és ha az illető bármit mondott erre, megvágta, amiért nem vette észre, hogy opus magnumnak kellene lennie.
Úgy tűnik, sehol sem hangzana annyira természetesen ez a dallam, mint ebben a házban.
VálaszTörlésMegnéztem, meghallgattam, köszönöm, szerencse, hogy ilyen rövid, mert ha hosszabb lenne, nem eresztene, lekésném Zita unokámmal a talákozót, pedig ma barackos gombócot főzünk közösen!
VálaszTörlésGondolatban e blog szerzőjét és olvasóit is megvendégeljük...
Opus posthumum-nak kellene lennie.
VálaszTörlésBizony. Lám, még én is elnézem, pedig hogyne ismerném a jeles anekdotát az ELTE latinprofesszoráról, aki mindig azt a kérdést tette fel az első félévi vizsgán: „mondjon egy opus magnust, domine”, és ha az illető bármit mondott erre, megvágta, amiért nem vette észre, hogy opus magnumnak kellene lennie.
VálaszTörlés:) Az anekdota persze sántít: hiszen ki merne kijavítani egy profot, még ha észre is vette a hibát? (bocs ha kétszer ment el)
VálaszTörlés