Graffiti

A Life magazin április 23-án, a háború végének 65. évfordulójára készülve tizenöt képből álló fotósorozatot tett közzé az elfoglalt Berlinről, elsősorban a Hitler-bunkeről. A sorozatról ma a Mandiner is hírt adott. A képeket William Vandivert neves haditudósító – később a Magnum Photos társalapítója – készítette, aki a 30-as évek közepétől dolgozott a magazinnak. Ő volt az egyetlen amerikai fotós, akinek a szovjetek engedélyezték a belépést az akkorra már teljesen kifosztott bunkerbe, ahol éppen szovjet katonai szakértők vizsgálódtak.



Az eredetiből fordított képaláírások több fotóról is hangsúlyozzák, hogy még sosem publikálták őket. Nem néztem utána, de még ha így van is, szinte mind régóta megtalálható a Life nyilvános képarchívumában. Amelyiket első átfutásra megtaláltam, azt be is tettem kattintással nagyítható képnek a mozaik mögé. De persze sok olyan kép is van az archívumban a bunkerről, amely nem került bele a jubileumi válogatásba.






A publikálatlannak mondott fotók között van a sorozat tizenharmadik képe is, amely a romos Reichstag belsejét ábrázolja, sűrűn teleírva a győztesek neveivel. Vandivert ezt a témát akkurátusan körbejárta. A feliratok főleg orosz katonáktól származnak, de az egyetlen, akit Vandivertnek sikerült tetten érnie, éppen angol volt.

Az előző kép részlete

A feliratok ötven éven át érintetlenül megmaradtak a lezárt Reichstagban. Csak a kilencvenes években figyelt fel rájuk a meginduló helyreállítás egyik munkatársa, Karin Felix. Ő készítette el a feliratok első katalógusát, majd megpróbált utánajárni a nevek tulajdonosainak és a feliratok mögött rejlő történeteknek is.

„A nagy Sztálinnak, aki kitűzte a győzelmi zászlót a Reichstagra: HURRÁ! Szaranszk-Berlin, L. T.
Torhovin.” – „Földijeink véréért – nyikopoliakért, moszkvaiakért, orloviakért, kubaniakért,
tamboviakért, orehovo-zujevóiakért – bosszút álltunk.” – „Én
Sztálingrádból jöttem Berlinbe.”

Zsukov marsall mögött a felirat a Reichstag falán: „Мишин, мы из Калуги! – Misin, mi Kalugából vagyunk!” Jobbra Misin rádiós, alatta „a század fia”, az árva gyerekként harcoló Sztaszik.

Az első, akit 2001-ben személyesen is sikerült azonosítani, Borisz Szapunov volt Leningrádból, ma az Ermitázs nyugdíjas főmunkatársa, a történettudományok doktora. 2001-ben Wolfgang Tirse, a Bundestag elnöke  ünnepi okiratban dokumentálta az eseményt a Bundestag archívuma számára.

Szergej Ivanovics Platov tüzér felírja a nevét a Reichstag oszlopára. Anatolij Morozovnak, a Фронтовая иллюстрация (Képek a frontról) tudósítójának felvétele, 1945 május 10, innen

Jegor Uszacsev írja fel a nevét

Ivan Minovics Tryl élő oszlop tetején írja fel a nevét, innen

„Megvédtük Ogyesszát és Leningrádot, eljöttünk Berlinbe”, innen

Alekszandr Alekszandrovics Mironyinko a Reichstag előtt, és aláírása valahol középtájt alul, kissé jobbra. Két blogbejegyzés erről.

Vologya Tarnovszkij, „a század fia” amint felírja nevét a Reichstag oszlopára, illetve bajtársai között. innen

A Szovjetunióban természetesen soha nem ment feledésbe a dicsőség, hogy a már-már vesztes háborút megfordítva eljutottak az ellenséges birodalom szívéig, s az ottani Kreml belsejébe írták fel a nevüket. A háborús memoárok rendre megemlékeztek erről, mint például Ivan Frolovics Klocskov egykori tüzértiszt „Мы штурмовали рейхстаг – A Reichstagot ostromoltuk” címmel 1986-ban megjelent visszaemlékezése. Ebben még azt a verset is közli, amelyet a hazaúton írt a század költője, K. N. Andrejev tüzér, s amely a század hivatalos dalává vált:

Бой затихал. Смолкала канонада. В Тиргартене еще свинец хлестал, А на стене разбитого рейхстага Солдат штыком автограф написал. С годами надпись на стене поблекла, Оставленная мной в чужом краю. Но тех солдат, что были вместе в пекле, Я сердцем чувствую и всюду узнаю. И как бы ни был путь солдата, труден, В каком бы ни был дальнем он краю, На стройке мирных напряженных буден — Он созидатель. Он всегда в строю!..

A harc elült. Megszűnt az ágyútűz. A Tiergartenben még korbácsolt az ólom, de a beomlott Reichstag falára a katona nevét bajonettel felírta. Az évek során megfakul a felirat amelyet az idegen országban hagytam, de a bajtársakat, akikkel együtt voltunk a pokolban, szívemben örökké hordozom. És bármilyen nehéz volt a katona útja, bármilyen távol volt is hazájától, az eljövő békés, munkás hétköznapoknak építője ő. Szolgál örökké!…

A 88-as tüzérhadosztály katonái a Reichstag előtt, innen

Győzelem-napi képeslap, a háttérben „Eljutunk Berlinig” háborús plakáttal, illetve
„Eljöttünk Berlinig” és „Dicsőség a győztes népnek” graffiti-imitációval.

A feliratok azonban a tüzér-költő várakozásával szemben nem fakultak meg. A Reichstag helyreállítása során in situ konzerválták őket.