1939. szeptember 17-én, a breszti közös náci-szovjet díszszemlén Krivosein szovjet tábornok még azt a reményét fejezte ki Guderian német tábornoknak, hogy hamarosan Moszkvában láthatja viszont őket a Nagy-Britannia fölött aratott német győzelem után. A legfelsőbb szovjet hadvezetés azonban nála is vérmesebb reményeket táplált a találkozó helyszínét illetően.
Azonban változnak az idők, s velük együtt változunk mi is. A Kukrinyiksz-trojka – Kuprijanov, Krilov, Szokolov – által 1940-ben tervezett plakát végül az 1945-ös változatban vált híressé.
Megbeszélték a testvér nemzetek
a találkozót az ellenséges város fölé.
Minden egyes kézfogásukra
megremeg a birodalmi Britannia.
a találkozót az ellenséges város fölé.
Minden egyes kézfogásukra
megremeg a birodalmi Britannia.
Azonban változnak az idők, s velük együtt változunk mi is. A Kukrinyiksz-trojka – Kuprijanov, Krilov, Szokolov – által 1940-ben tervezett plakát végül az 1945-ös változatban vált híressé.
Megbeszélték a testvér nemzetek
a találkozót az ellenséges város fölé.
Minden egyes kézfogásukra
megremeg a fasiszta Németország.
a találkozót az ellenséges város fölé.
Minden egyes kézfogásukra
megremeg a fasiszta Németország.
Te jóságos ég! Van-e még remény a 20. század után?
VálaszTörlésMellesleg Orwell az 1984-ben ezt is remekül megragadta, amikor Smith-nek épp' az a feladata, hogy átjavítsa a régi újságokat, vagyis az aktuális ellenségekre írja át a régieket.
Orwell tudott valamit. Belülről.
VálaszTörlésÉs mindez – a breszti parádé, az átjavított plakátok, a képekről leretusált figurák és a többi – még semmi. Az utóbbi években olyan mennyiségű hasonló anyag került napvilágra Oroszországban, hogy külön blogot lehetne belőlük nyitni. Egyébként ha valami, talán ez adhat reményre okot: hogy a dolgokra előbb-utóbb fény derül.
Megjegyzem, hogy sajnálhatta a csasztuska írója, amikor jól sikerült „szvidanyija – Britanyija” rímét a „szvidanyija – Germanyija” asszonáncra kellett átírnia.
Hát elég borzasztó. Az 1941 jún. 22. előtti ügyekről szinte semmit sem tudunk. Az olyan nagypolitikai eseményeket, mint a Molotov-Ribbentropp paktum, ismerjük. No de a hétköznapok, a korabeli sajtó, a németbarát propaganda stb. - ebbből még mindig nagyon kevés ismert. De talán az is igaz, hogy 40-50-60 évvel ezelőtt még érdekes lett volna. De ma már egyre kevesebb embert érdekel - és ezt meg is értem.
VálaszTörlés(Apróság, csak zárójelben: Kukrinyikszi voltak, nem Kukrinyiksz.
(Persze, ha önmagában használnám, én is többes számban tenném, ahogy az általam beidézett szócikkben is áll. Csak a „trojká”-val kötőjellel társítva éreztem volna nehézkesnek a többes szám használatát.)
VálaszTörlésÉrdekes módon a volt Szovjetunióban épp most kezd ez a periódus – 1938 végétől a Blitzkrieg kezdetéig – tömegeket érdekelni, intenzíven, sőt hisztérikus módon. Megítélése az egyes volt tagköztársaságokban az utóbbi egy-két évben politikai kérdéssé sőt identitás-tényezővé vált. Ennek is köszönhető az elemzések mellett az egyre több eredeti anyag publikációja.
"Tomáš Kúbert, a Nemzeti Emlékezet Intézete (ÚPN) történésze szerint már az is végzetes hiba volt, hogy még a második világháború kirobbanása előtt a Szovjetunió egy titkos egyezség értelmében engedélyezte, hogy területén a német hadsereg gyakorlatozzon és kipróbálja a legmodernebb fegyvereket, vagy a legújabb harcmodort."
VálaszTörlés