Tavaszi szél vizet áraszt

A budapesti kínai követség, mint minden évben, idén is ünnepséget szervezett holdújév alkalmából a magyarországi kínai elit számára. A műsor hasonló volt az előző éviekhez. Szokás szerint fellépett a budapesti kínaiak amatőr tánccsoportja, vegyeskara és zenekara, s a fénypont, mint minden évben, a Pekingből meghívott tucatnyi művész – színész, énekes, bűvész, árnyjátékos, artista – előadása volt.


Hanem a múlt heti ünnepségnek néhány szokatlan eleme is volt.

Mindenekelőtt az, hogy az ünnepséget nem a kínai nagykövetséghez közel eső vagy kínaiak által sűrűn lakott városrész kissé eldugott intézményében tartották, mint például tavaly a Stefánia Palotában. Hanem olyan helyen, amely a magyarok számára is elsőrangú koncertteremnek számít: a Művészetek Palotájában.

A műsor leporellóját idén először két nyelven nyomtatták, a kínai mellett magyar fordítással – noha magyar nézőt alig egyet-kettőt láttunk.

Azután a pekingi vendégek is sokkal rangosabbak voltak, mint az előző években: többek között Dong Wenhua 董文华 szólóénekesnő, Cai Guoqing 菜国庆 színész-énekes és Yang Jiuhong 杨九红 színésznő és szopránénekes (itt balra). Népszerűségüket már a taps erejéről is fel lehetett ismerni, amely fogadta őket.

Az énekesek, mint mindig, természetesen egy-egy hazafias dalt is előadtak: Az én Kínám, Kínai szívem, Az én hazám, Hazám és én. Ugyanakkor mindegyikük hangsúlyozta köszöntő beszédében, milyen szép város Budapest, mennyire örülnek, hogy itt lehetnek, és mennyire szeretnének majd megint visszatérni. Ez is új volt: tavalyig csak az itt élő kínai közösséget köszöntötték.

A kínai-magyar barátság hangsúlyos eleme volt a műsort bevezető hivatalos köszöntőknek is, amelyeket a nagykövet asszony és a helyi kínai gazdasági elit képviselői tartottak.

Minden jel arra utalt, mintha Kína a magyarországi kínai közösség eddigi elszigetelődésével szemben a Tigris évében hivatalosan is meghirdette volna a nyitás és kulturális közeledés politikáját. Ez pedig Magyarországnak is sok jót ígér.

A műsor nyitó száma egészen látványos, emblematikus formában fogalmazta meg ezt az üzenetet. Különös zenekar sorakozott fel a színpadon: nagybőgő, cimbalom, hegedű és szaxofon fogta közre a klasszikus kínai zene két legelőkelőbb hangszerét, a guzhenget és pipát, a kínai citerát és lantot. A zenészek rákezdtek valami furcsa, keleties, mégis ismerős pentaton dallamra, majd a bevezető után a kínai énekesnő – olyan orgánummal, amilyet nemigen hallani itthon, s szinte tökéletes magyar kiejtéssel – elénekelte az A csitári hegyek alatt régen leesett a hó-t. Ezután a zenekar néhány fantasztikus világzenét adott elő – ilyet se sokat hallottunk még kínaiaktól –, többek között francia sanzont pipa-szólóra, s legvégül hagyományos kínai kísérettel a Tavaszi szél vizet áraszt-ot.

Okvetlenül megpróbálom megszerezni a követségtől a felvételt és feltenni ide. Addig is álljon itt a Tavaszi szél vizet áraszt három másik változata. Az, amelyiket Freddy Mercury énekelt meglepetés-dalként magyarul a Queen 1986-os budapesti koncertjén. Az, amelyiket a Năm Dòng Kẻ vietnámi popegyüttes ad elő magyarul a capella a Lánchíd-fesztiválon. És az a vers, amelyet Du Fu (712-759) Tang-kori költő, Wang Wei kortársa írt Tavaszi víz áradása címmel, s amelyik maga is olyan, mintha egy népdal lenne. Most fordítjuk először magyarra.

春水生 一夜水高二尺強， 數日不可更禁當。 南市津頭有船賣， 無錢即買系籬旁。 chūn shuĭ shēng yī yè shuĭ gāo èr chĭ qiáng shù rì bù kĕ gèng jìn dāng nán shì jīn tóu yŏu chuán mài wú qián jí măi jì lí páng tavaszi víz áradása egy éjszaka két lábnyit nőtt a víz néhány nap és kiárad a folyó a déli kikötőnél csónak eladó pénz nélkül hogy kötöm kapum elé?