La Volta des General

Ez a másik szép út északról, a tengerpart mentén haladva érkezik Banyalbufarba. Volta des Generalnak, azaz a Kormányzó Fordulójának igazából azt a hajtűkanyart nevezik, amelyet a piros műút ír le, ahogy elkezd leereszkedni a hegyekből a városkába. A térképen oda is van írva Banyalbufar nevétől jobbra. De mert innen indul – vagy ide érkezik – a tengerparti, közönségesen csak Camí de Baix-nak, Alsó útnak nevezett sétaösvény, ezért erre is átszállt a Camí de la Volta des General, vagy egyszerűen csak Volta des General név. A térkép ezt az utat apró vonalkákkal jelzi.

A „General” Ferran Cotoner i Chacón márki (1810-1888) volt, Mallorca szülötte, aki a 19. század spanyol polgárháborúit végigharcolva 1847-ben lett a Baleári-szigetek, majd 1863-ban egész Katalónia főkormányzója. Az ő udvarháza volt a Sa Baronia Banyalbufar központjában: ennek kútját látjuk az előző bejegyzés végén. Számos egyéb történelmi tette mellett ő kezdte el építtetni az Esporles felé vezető műutat, amely a nevét viselő kanyarral indul, és ő tette kényelmes sétaúttá a Port des Canonge-ba vezető Alsó utat is.


Port des Canonge, azaz a Kanonok Kikötője – hogy milyen kanonoké, azt már senki sem tudja, de a téma örök mozgásban tartja a helytörténeti irodalmat – a partmenti néhány tucat lakosú halászfaluból és a meredeken emelkedő hegyoldalban épült villanegyedből áll. A villanegyedet, mint a helyi emlékezet hűen őrzi, egy Király nevű magyar mérnökprofesszor alapította a 60-as években. Király – Kirali, ahogy itt mondják – igazi régivágású úriember volt, negyvenötös amerikás magyar, aki számos találmányából meggazdagodva elsőként vett itt telket, s vérbeli mérnökként mindjárt le is rakta az egész üdülőtelep máig érvényes infrastruktúrájának alapjait. Wang Wei még ismerte őt, s gyakran átjártak egymáshoz egy pohár mallorcai borra. De amikor Budapestről faggatta, Kirali csak annyit mondott: Budapest elmúlt.



Az út több kilométeren át a Son Bunyola birtok arab kori olajfaültetvényei mellett halad. Az olajfák között birkák legelnek. Éjjel a tenger lélegzése mellett az ő kolompjuk az egyetlen hang.










A barokk kori birtokközpont tulajdonképpen csak akkor tárul fel, amikor a Punta de s’Àguila, a Sas-hegyfok után elkanyarodva lassanként magunk mögött hagyjuk Son Bunyolát.




Vadkecskékkel mindenütt találkozni a szigeten. Nincsenek is különösebben megilletődve az embertől. Azért fotózni nem könnyű őket.


Az Escull de Cavall, Lókoponya-hegyfok után nem sokkal kezdődik a jellegzetes banyalbufari terasztáj.






Banyalbufartól egy-két kilométerre nyugatra – bolond fejjel levágtam a térképről – egy magas hegyfokon áll a Torre de ses Ànimes, a Lelkek Tornya. Banyalbufar paraszttá lett arab kalózai évszázadokon át innen figyelték az észak-afrikai arab kalózok közeledtét. A torony mellett kőfallal megerősített ezeréves olajfa áll, körötte ősi macskakolónia. Mallorca kvintesszenciája.