Az igazi Trebitsch

„Az egykori zsidó városrész urbanisztikai és történelmi szempontból Európában egyedülálló emléknek számít, s a kontinens egyik legépebben megőrzött zsidó negyede.” – olvastuk Wang Weijel a 444 historických měst a městeček České Republiky (Csehország 444 történelmi városa és kisvárosa, Prága, Kartografie 2004, olykor kapható a Szugló utcai térképboltban) című enciklopédiában, és mindjárt beiktattuk Třebíčet dél-csehországi túránk állomásai közé.


A város románkori bencés kolostora, és a kolostor védelmében és privilégiumaival a túlparti kereskedővárostól függetlenül fejlődő zsidó negyed 2003 óta szerepelnek a Világörökség listáján (a zsidó negyed állítólag az Izraelen kívüli egyetlen zsidó emlékként). A világörökséget szép, jellegzetes cseh szellemességgel kidolgozott honlap mutatja be, amely egy séta útvonalára fűzi fel a negyed kilenc felújított házának képét. A honlap azért is zseniális, mert sikerül azt a benyomást keltenie, mintha a többi is így nézne ki a zsidó negyed fennmaradt 123 házából.


Pedig nem. Akárhol térünk le a negyed egykori két főutcáján – az Alsó és Felső Zsidóutcán – végighaladó turistaútvonalról, mindenütt a pusztulás nyomait látjuk. A megszállás pusztítását, amikor a negyed utolsó kétszáznyolcvan lakóját koncentrációs táborba vitték (csak tízen tértek vissza). A kommunizmus pusztítását, amikor a falusi és proletár betelepülők a házakat a negyven év alatt csontig lelakták (milyen különös, hogy a lelakás eredménye stilárisan teljesen otthonos: ezek a házak lehetnének nálunk is, de már akár Ukrajnában vagy Romániában, akár Olasz- vagy Spanyolország szegényebb vidékein másmilyen a lelakott házak összképe).



De valószínűleg még egy harmadik, lassú pusztulás eredményét is látjuk. Ez már egy évszázaddal korábban, az 1850-es években elkezdődött, amikor a zsidóság az egyenjogúsítást követően az addigra már szűkössé vált kiváltságos helyekről a lendületesen fejlődő nagyvárosokba áramlott. Így néptelenedett el a század elejére Trebitsch zsidó negyede is, amelynek a középkorban a négy nagy morva zsidó központ egyikeként még kétezernél is több lakója volt.



A zsidó negyed legmagasabb pontjától még negyedórás kaptató visz fel a zsidó temetőhöz, keresztülvágva egy gazzal és csenevész akácokkal borított domboldalon, amelyet a környékbeliek kutyafuttatónak használnak, majd át egy néhány éve épült kis kertvárosi lakótelepen. Tábla nem mutatja az utat, csak a lakótelep szélén: aki nem olvasott róla az útikönyvben, az a zsidó negyedből aligha fog magától elindulni errefelé.


Pedig ha valaki a zsidó Třebíčre kíváncsi, az itt találja meg, amit keres. A 13. század óta folyamatosan működő temetőben tizenegyezer sír maradt fenn, a legrégebbi feliratos kövek az 1500-as évekből. Ez az ország legnagyobb zsidó temetője. Itt a megszállás idején sem pusztítottak, s úgy tűnik, az utána következő évtizedekben sem hagyták, hogy benője a bozót. A sírkövek tövén gyűlő kavicsok azt mutatják, hogy sok sírt még ma is látogatnak. Különös, hogy ez a domboldal, a halottak városrésze maradt az egykori zsidó negyed egyetlen élő része, az igazi Trebitsch.