Huehuetlahtolli

A dallamos huehuetlahtolli szót tegnap tanultuk a Roxana Recio által szerkesztett Traducción y humanismo: Panorama de un desarrollo cultural (Soria: Vertere. Monográficos de la revista Hermeneus, 2007) tanulmánykötetből. Nahuatl nyelven van, s a huehue („régi, ősi”) és tlahtolli („szó, elbeszélés, figyelmeztetés”) szavak összetétele alkotja, úgyhogy szó szerint „ősi szónak” fordíthatnánk. De talán pontosabb lenne „a régiek szavának” vagy „a régiek tanúságának” fordítani, mert olyan egyszerű – noha lenyűgöző metaforákkal teli, szép versekben megfogalmazott – didaktikus szövegeket jelent, amelyekkel a fiatalokat oktatták a civilizáció morális alapjaira. Ezeket elemzi részletesen Librado Silva Galeana tanulmánya (pp. 173-185), amelyet a fray Andrés de Olmos által gyűjtött, majd fray Juan Bautista által kiadott huehuetlahtolli-k fordítási problémáinak szentelt.

Don Andrés azték jegyző: Techialoyani birtokkönyv nahuatl nyelven (17. század)

Ezek a szövegek őrizték meg azt a keveset, ami a régi mexikóiak kultúrájából megmaradt. A gyűjteményekből kiérződik az az erőfeszítés, amelyet az utolsó prekolumbiánus nemzedék a „régi tudás” megörökítése érdekében tett egy olyan pillanatban, amikor világuk már megsemmisült, s a hódítók uralmának véglegessége kézzelfoghatóvá vált.

Mégis innen, Mallorcáról, tízezer kilométer és ötszáz év távolságából is úgy hisszük, hogy a régi nahuatlok a „mi őseink” is. Abban a pillanatban kezdtek azzá válni, amikor Spanyolország elért hozzájuk és a két nép keveredni kezdett; s az ő „szavukra” éppúgy figyelnünk kell, mint saját európai őseinkére. Sajnos a spanyol egyetemi oktatásban ez a szempont teljesen elsikkad. Azt a hatalmas és groteszk kampányt követően, amelyet a spanyol állam 1992-ben az Ötszázadik Évforduló fényének emelésére szervezett, a spanyol közbeszédet nagyon gyorsan a prekolumbiánus kultúra iránti mélységes lenézés uralta el (természetesen kivételek mindig akadnak). A tizenhat évvel ezelőtti eseményekből talán még azoknak a vitriolos kritikai írásoknak az emléke él a legelevenebben, amelyekkel Rafael Sánchez Ferlosio kommentálta az ünnepségeket és Spanyolország viszonyát Amerikához.

Diego Rivera (1886-1957): A Teremtés. Illusztráció a Popol Vuh-hoz, 1931 k.

A mi mostani kommentárunkat pedig az a friss megrendülés ihlette, amelyet a Mel Gibson által elkövetett Apocalypto elképesztően torz történelemszemlélete láttán éreztünk. Azért is volt különösen bosszantó ezt látni, mert a rendelkezésére álló eszközökkel fantasztikus filmet lehetett volna csinálni ebből a témából. Persze megejtő volt maja nyelven hallani a párbeszédeket, de a történelem ilyenfajta látványos leegyszerűsítései kullancsként ülnek bele a néző agyába, hogy aztán egyszer s mindenkorra elállják az utat az árnyaltabb megközelítés elől.

No mindegy. A fő, hogy most megtaláljuk ezt a könyvet: Fray Juan Bautista Viseo, Huehuetlahtolli: testimonio de la antigua palabra. Ed. Miguel León-Portilla. Trad. Librado Silva Galeana. México: Comisión Nacional Conmemorativa del V Centenario del Encuentro de Dos Mundos, 1988 (és México: Fondo de Cultura Económica, 1991).