Ezt a képet a salamancai egyetemi könyvtár barokk feliratáról még Wang Wei ajándékozta Pei Dinek (vagy fordítva), s most előkerülvén a bekeretezésre váró képek közül, Pei Di (vagy Wang Wei) úgy határozott, beszkenneli a köz javára, mielőtt kifüggesztené könyvtára bejáratához.
A felirat szövege a következő:
Kiátkozással sújtunk – amely alól feloldozást egyedül Őszentsége adhat – bármely személyt, aki elvisz, ellop vagy más egyéb módon eltulajdonít bármely, akár papírból, akár pergamenből készült könyvet e könyvtárból, s az illető mindaddig nem is részesülhet feloldozásban, amíg az elvitt könyveket maradéktalanul vissza nem szolgáltatja.
Súlyos szavak ezek. De mégsem annyira súlyosak, mint azé a feliraté, amely – mint Mario Jaime Señoranis Durán írja „Maldiciones para los que roban libros” (Átkok a könyvtolvajok ellen) című cikkében, a Boletín de la Biblioteca y Archivo Histórico del Honorable Congreso Nacional (La Paz, Bolivia) 5 (2006) 2. számában – néhány évszázaddal korábban fenyegette a barcelonai Monasterio de San Pedro olvasóit – minden bizonnyal latin nyelven, ám a szerző csupán spanyol fordítását közli:
Para aquel que robare un libro de esta biblioteca, que en su mano se convierta en serpiente y lo desgarre. Que quede paralítico, y que estallen sus miembros. Que languidezca en dolor, aullando por misericordia, y que su agonía no cese hasta que se hunda en la disolución. Que los gusanos de los libros roan sus entrañas como el gusano que no muere, y cuando finalmente se vaya al castigo final que las llamas del infierno lo consuman por siempre y para siempre.
(Aki egy könyvet is ellop e könyvtárból, annak keze között változzék az kígyóvá, s marcangolja őt. Bénuljon meg, és tagjai repedjenek darabokra. Emésztő fájdalom kínozza őt halálra, miközben irgalomért üvölt, de haláltusája ne szűnjön meg mindaddig, míg teste teljesen fel nem bomlik. A könyvek férgei rágják belsejét, mint meghalni képtelen féregét, s ha majd végül a végső ítéletre megy, a pokol lángjai emésszék őt örökkön örökké.)
„Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Talán ennyit igen.
A felirat szövege a következő:
Kiátkozással sújtunk – amely alól feloldozást egyedül Őszentsége adhat – bármely személyt, aki elvisz, ellop vagy más egyéb módon eltulajdonít bármely, akár papírból, akár pergamenből készült könyvet e könyvtárból, s az illető mindaddig nem is részesülhet feloldozásban, amíg az elvitt könyveket maradéktalanul vissza nem szolgáltatja.
Súlyos szavak ezek. De mégsem annyira súlyosak, mint azé a feliraté, amely – mint Mario Jaime Señoranis Durán írja „Maldiciones para los que roban libros” (Átkok a könyvtolvajok ellen) című cikkében, a Boletín de la Biblioteca y Archivo Histórico del Honorable Congreso Nacional (La Paz, Bolivia) 5 (2006) 2. számában – néhány évszázaddal korábban fenyegette a barcelonai Monasterio de San Pedro olvasóit – minden bizonnyal latin nyelven, ám a szerző csupán spanyol fordítását közli:
Para aquel que robare un libro de esta biblioteca, que en su mano se convierta en serpiente y lo desgarre. Que quede paralítico, y que estallen sus miembros. Que languidezca en dolor, aullando por misericordia, y que su agonía no cese hasta que se hunda en la disolución. Que los gusanos de los libros roan sus entrañas como el gusano que no muere, y cuando finalmente se vaya al castigo final que las llamas del infierno lo consuman por siempre y para siempre.
(Aki egy könyvet is ellop e könyvtárból, annak keze között változzék az kígyóvá, s marcangolja őt. Bénuljon meg, és tagjai repedjenek darabokra. Emésztő fájdalom kínozza őt halálra, miközben irgalomért üvölt, de haláltusája ne szűnjön meg mindaddig, míg teste teljesen fel nem bomlik. A könyvek férgei rágják belsejét, mint meghalni képtelen féregét, s ha majd végül a végső ítéletre megy, a pokol lángjai emésszék őt örökkön örökké.)
„Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Talán ennyit igen.
A La Rabida könyvtára is ugyanezt ígéri a rendetleneknek.
VálaszTörlés