tag:blogger.com,1999:blog-5957108594597125102.post3784364165448077688..comments2024-03-06T06:52:06.894+01:00Comments on A Wang folyó versei: Golden blog és ars poeticaStudiolumhttp://www.blogger.com/profile/06377777909296284368noreply@blogger.comBlogger9125tag:blogger.com,1999:blog-5957108594597125102.post-43615766153721851802008-07-22T11:53:00.000+02:002008-07-22T11:53:00.000+02:00Take it easy. It does not matter that much at all....Take it easy. It does not matter that much at all.Studiolumhttps://www.blogger.com/profile/06377777909296284368noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5957108594597125102.post-57170386634696847402008-07-21T16:15:00.000+02:002008-07-21T16:15:00.000+02:00Azt gondolom, a felreertesek fokozodnak, es azt is...Azt gondolom, a felreertesek fokozodnak, es azt is foltetelezem, hogy en nem fogalmazok (tolem teljesen szokatlanul) hajszalpontosan (hiaba, tegnap is 105 fok volt itten, hogy olcso kifogast keressek).<BR/><BR/>Szo sincs arrol, hogy a "hozzaadott erteknek" szemelytelennek _kell_<BR/>lennie. Meg egyszer: egy bizonyos fajta bloggal allitottam szembe a<BR/>"hozzaadott erteku" blogokat.<BR/><BR/>(Deep sigh.)Kingahttps://www.blogger.com/profile/15748599663120145786noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5957108594597125102.post-75871412257030796792008-07-20T18:59:00.000+02:002008-07-20T18:59:00.000+02:00Bocsánat a félreértésért. A zsüritag-naplóban az á...Bocsánat a félreértésért. A zsüritag-naplóban az állt:<BR/><BR/>„a legfontosabb, hogy mennyi "hozzaadott erteket" találok a blogban? Mennyi "munka" (elsosorban onallo gondolkodas - gondolat?) van benne? Folkelti-e az erdeklodesemet a targy irant (temajaban, stilusaban, egyeni hangveteleben, stb.)?”<BR/><BR/>s azt hiszem, az „önálló gondolkodást” és „egyéni hangvételt” fordítottam én a magam reflexiójában „személyesnek”. De ha belegondolok, tényleg lehetne – legalábbis elvileg – úgy „hozzáadni értéket”, s nem is rosszul, hogy az eredmény viszonylag személytelen legyen.<BR/><BR/>Bocsánat azért is, hogy most jutottam el csak oda (rettentő sűrű, sürgős munkaleadással súlyosbított napok után), hogy végre nyugodtan elolvassam a blogelméleti kiskátét, amely nagyon tetszett. Azt hiszem, az olvasószámban mért sikeresség egyik legjobb lehetséges stratégiája tényleg ez: jól definiált profilon belül (ezt hasonlítottam én laprovathoz) gyorsan egymást követő sok és rövid poszt, amelyek így értelemszerűen hatásukban is rövid életűek lesznek, s az olvasó hosszú távon nem annyira külön-külön, inkább blogként összesítve tárolja őket a memóriájában.<BR/><BR/>Ugyanakkor létezik egy olyan, merőben másfajta viszony is a blogokhoz – és azt hiszem, mindenki gyakorolja ezt az általa különösen kedvelt blogokkal kapcsolatban –, amikor az ember hosszú részeket visszaolvas, gyakran akár egészen a blog indulásáig, fel-alá járkál, ide-oda turkál bennük. Énnekem több ilyen blogom is van, amelyeket először kivétel nélkül témájuk miatt kezdtem el olvasni, de egyre inkább a szerző személyisége (ahogy a téma megközelítésén és tálalásán keresztül látszik) miatt folytattam, s azt hiszem, ha ezek a szerzők a 7. pontban leírt témaváltásra adnák a fejüket (természetesen olyan életszerű határokon belül, ami egyetlen ember személyiségébe belefér), akkor én az új blogon is követném őket. Az ilyen blogokkal kapcsolatban természetesen az 1., 2., 5. és 8. pontok érvénye is nagyon korlátozott, míg a 3.-é viszont talán még erősebb lesz. És magától értődik, hogy egy blog ilyenfajta sikeressége szempontjából nem az olvasószám, hanem ha valami, akkor leginkább a visszatérő olvasók száma, a visszatérés gyakorisága és a szájton töltött idő hossza a releváns – de a befogadás személyes különbségei miatt ezek is sokkal kevésbé vethetőek össze statisztikailag az egyes blogok között, mint az olvasószám a másik esetben.<BR/><BR/>Ha a blogolvasás általánosságban – a 3. pont értelmében – a mindennapi újságolvasáshoz hasonlítható, akkor az ilyen „kiemelt” blogok olvasását talán egy bizonyos szerző rovatának (vagy, ha idővel témát vált, akkor rovatainak) az olvasásához hasonlítanám, akinek az írásaiért ugyancsak hónapokra, sőt évekre visszamegy az archívumba az ember, külön lementi, olykor-olykor visszaolvassa, stb.<BR/><BR/>Egy szép kép jut eszembe egy kínai filmből, ahol hosszan hulltak az őszi levelek, s a kamera nem az egyes levelekre figyelt, hanem a hullásra magára. Aztán a levélhullás ritkásabbá vált és lassan megállt, s akkor a kamera a földön fekvő levélszőnyeg felé fordult, hosszan fókuszálva közelről az egyes levelekre, hogy mindegyiknek kirajzolódott a maga egyénisége (persze látványnak mindez jóval megkapóbb volt, mint így elmondva). Ilyen különbséget érzek a kétfajta blogolvasás között.Studiolumhttps://www.blogger.com/profile/06377777909296284368noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5957108594597125102.post-133904688887903932008-07-17T04:04:00.000+02:002008-07-17T04:04:00.000+02:00Elnezest, meg annyit, hogy a belinkelt posztnak, m...Elnezest, meg annyit, hogy a belinkelt posztnak, mar ha erdeklodesre tart szamot, akkor a 2. fejezete kapcsolodik termeszetesen ide (mar, ha idekapcsolodik egyaltalan).Kingahttps://www.blogger.com/profile/15748599663120145786noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5957108594597125102.post-3035794513618745122008-07-17T04:01:00.000+02:002008-07-17T04:01:00.000+02:00"egyik fontos szempontja a „kulturális tárgyhoz ho..."egyik fontos szempontja a „kulturális tárgyhoz hozzáadott érték” mértéke volt, azaz a szerző érzékelhető személyes jelenléte, véleménye, gondolatai"<BR/><BR/>Akkor igen pontatlanul irtam a posztban: semmikeppen nem azonositom a "hozzaadott erteket" a szemelyessel, a velemennyel plane nem. Szembe probaltam allitani azokkal a blogtipusokkal, akik a netrol - bizonyos meghatarozott modon - begyujtott informaciot egyszeruen visszamasoljak. Nem tudom, ertheto-e. Es miutan az en kulturaszemleletem igen-igen demokratikus (azaz a kultura haza nem egy emeletes epulet, hanem egy nagyon hosszu, elnyulo foldszintes - EGYszintes - haz, ahol rengeteg szoba van, es a ki-bejaras tetszoleges, esetleges es fokent: szabad), minden egyes almufajban lehet remeket alkotni. Egy blog sem azert jo avagy "rossz", mert "nem kulturalt", hanem azert, mert a nem kulturaltsagat egyszeruen rosszul kommunikalja.<BR/><BR/>Visszanyulik ez ahhoz - az altalam mar sokszor leragott - EP-idezethez (pontatlanul), hogy nincs rossz irodalom. Mert egy szoveg vagy jo, es akkor irodalom, fuggetlenul mufajtol, szerzotol, nemzetisegtol, korszaktol, megjelenesi formatol es helytol, stb., vagy rossz iras, es akkor NEM irodalom.<BR/><BR/>Kibovitve (nem is: atfogalmazva): esztetika csak egy van (az mar mas kerdes, es nem kevesbe izgalmas), hogy a kanonba mi, hogy es mikor kerul bele...)<BR/><BR/>Egyebkent ovakodni szoktam az onreklamtol, viszont a blogoknak egy mas - kisse tudomanyosabb izu - megkozeliteset nem regen irtam meg, es most csak azert linkelem ide, mert (1) igen a temaba vag, meg ha a megkozelites mas is (2) a blogok elmelete, mint rendkivul forradalmi, uj mufaj, engem mar regen izgat, es idonkent vissza-visszaterek ra itt vagy ott.<BR/><BR/>Ime, az emlitett poszt:<BR/><BR/>http://tinyurl.com/2dul23Kingahttps://www.blogger.com/profile/15748599663120145786noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5957108594597125102.post-64016132339813268972008-07-15T17:42:00.000+02:002008-07-15T17:42:00.000+02:00Azt hiszem, nem a szubjektivitáson múlik a dolog, ...Azt hiszem, nem a szubjektivitáson múlik a dolog, hanem a pozicionáláson. Ha a szerző néhány szignifikáns (noha a lényeg szempontjából lényegtelen) ponton „tárgyilagossá”, „rovatszerűvé”, egyszóval olyanfajta „szolgáltatássá” pozicionálja a blogot, amilyet a kultúrblog-fogyasztó közönség elvár, akkor a szövegekben már lehet annyira szubjektív, amennyire csak akar, azt mindenki természetesnek fogja tartani („hiszen blog!”).<BR/>Ha tényleg fontosnak tartja, hogy az olvasók kultúr- és ne énblogként olvassák – de csak akkor! –, úgy én csupán egyetlen dolgot javasolnék: megváltoztatni a blog címét, amelynek idézet-voltát nem hiszem, hogy sokan felfognák, illetve ha fel is fogják, akkor „objektívnak” értékelnék. A címtől eltekintve ugyanis a blog egész struktúrája és a nagyon jó elemzések világos felépítése is annyira megfelel a „kultúrbloggal” szemben támasztott elvárásoknak, hogy úgy hiszem, pusztán ettől egy csapásra megváltozna az olvasók hozzáállása. Az irodalmárság is van olyan autoritatív státusz, mint az újságíróság, pláne ha kirakatba is teszi (mondjuk valahogy az új alcímben).<BR/>Tudom, hogy fájdalmas dolog ez, de ha mégis hajlandó rá, akkor tekintse úgy, mint egy tömegkommunikációs kísérletet. A címhez hű olvasók kedvéért egy ideiglenes búcsúposztot is írhat a kísérlet megkezdésekor, aztán ha adott időn belül nem tapasztal változást, még mindig visszatérhet hozzá...Studiolumhttps://www.blogger.com/profile/06377777909296284368noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5957108594597125102.post-18065851666898398712008-07-15T16:53:00.000+02:002008-07-15T16:53:00.000+02:00De, de, jó a megközelítés. Ráadásul, ha már a köny...De, de, jó a megközelítés. Ráadásul, ha már a könyvesblog az ellenpont, ott még az is számít, hogy nagyon sokan eleve minden ottani szerzőt újságírónak tekintenek (függetlenül, hogy tényleg az-e vagy sem az illető), amely még a webkettő korában is eredményez egyfajta legitimitást az olvasók részéről, függetlenül attól, hogy az adott szerző irásainak milyen a minősége, illetve - ami a veszsőparipám - milyen az általános irodalmi műveltsége/háttértudása. (Ilyen szempontból egy-két szerző nagyon is kilóg a sorból, szomorú, amikor valaki még büszke is a tájékozatlanságára.) Ellenben egy "független" blog esetében bizalmatlanok az olvasók, még akkor is, ha fel van tüntetve, hogy a blog szerzője irodalmár. Míg az újságíróhoz csatolnak egyfajta hatalmi pozíciót, annak illúzióját (akkor is, ha lehülyézik, anyázzák, stb), addig egy irodalmárral a saját blogján mit kezdjenek? <BR/>Ráadásul a szubjetivitás magukban a szövegekben is megjelenik, tudatosan, mert én úgy gondolom, a blognak, ha műfajnak tekintjük, ez az egyik jellemgzetessége. Annak nem látom értelmét, ha csak néhány mondatban elmondom egy könyv tartalmát, leírom a fülszövegét néhány szót változtatva. És annak sem látom értelmét, hogy egy blogon most nekiálljunk egy komoly elemzésnek a maga teljes szakirodalmi apparátusával, a bonyolult terminus technikusok alkalmazásával, ennél értelemszerűen könnyedebb műfaj kell, könnyedebb kifejezési eszközök. <BR/>Nem tudom, ebből amit gyorsan felvázoltam, kinek mi jön le, esetleg okoskodás, fontoskodás, vagy csak felszínes picsogás; én szeretem tágabb értelmezésben is szemlélni mindazt, amivel foglalkozom, gondolkozom róla, figyelem az összefüggéseket, és talán néha-néha elmletben rá is bukkanok a megoldásra, hogy lehet mindenezen problémák ellenére igenis sikerre vinni a dolgot (értsd önmagammal meg legyek elégedve), azt már rég beláttam, hogy gyakorlatban ez messze meghaladja erőm és tehetségem.ninaivanovnahttps://www.blogger.com/profile/08235974013417874737noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5957108594597125102.post-30028675144736289342008-07-15T14:05:00.000+02:002008-07-15T14:05:00.000+02:00Azt hiszem, az olvasók jelentős része a kultúrát v...Azt hiszem, az olvasók jelentős része a kultúrát valami „objektív” dolognak érzi, amelyet a kultúrblogokon keresztül, mint üveggolyót, megkaphat (erre utal a hvg rovat-szempontú megközelítése is), s ha blog meghatározó pontjain (cím, fejlécek stb.) az elvárt „objektivitáshoz” képest túl sok „szubjektivitást” talál, onnantól kezdve már menthetetlenül abban a kulcsban értelmez mindent. Gondoljon csak bele: ha „Egy jó házból való úrilány beblogozódik” helyett mondjuk „Könyvesblog” lenne a cím, azaz a blogszerző („én”) helyett a blog tárgyára („kultúr”) irányítaná az olvasó figyelmét, onnantól írhatna bármilyen lírai önreflexiót (amilyet a Könyvesblogon sajnos írnak is), akkor is alapvetően a kultúrát katalogizáló kultúrblognak könyvelnék el. Nem ismerem persze olvasói ilyenfajta megnyilvánulásait, s ezért nem tudom, tényleg a valódi kérdésre válaszolok-e, de külső szemlélőként mindenképpen ez a benyomásom. Mit gondol?Studiolumhttps://www.blogger.com/profile/06377777909296284368noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5957108594597125102.post-37442014925481320412008-07-15T13:23:00.000+02:002008-07-15T13:23:00.000+02:00szerencsések :)én bármennyire is mutatom, mutatni ...szerencsések :)<BR/>én bármennyire is mutatom, mutatni vágyom, hogy kultúrblog az úrilányblog - az olvasók jelentős része nem tud túllépni az ego-blog értelmezési lehetőségen<BR/><BR/>Annininaivanovnahttps://www.blogger.com/profile/08235974013417874737noreply@blogger.com