Városi madarak


Már a Platýz kapualjában is feltűnik a nappali fényben az utcát bámuló bagoly, de három házzal odébb, a Národní třída 37. szám alatt bizonyossá válik: Prága kapualjait megszállták a városi létformához asszimilálódó madarak.



A galamb, amely a villamos felsővezeték-feszítőjére rakta a fészkét, közvetlenül a galambokat távoltartó tüskék után, igyekszik úgy tenni, mintha ő is csak egy lenne a sok prágai geg közül, de a fényképezésre egy idő után idegesen tekintget jobbra-balra. Nem venném a szívemre, ha miattam szakadna meg egy ígéretes evolúciós lánc, hát továbbállok.




Hrabal 100

Prága, Kisoldal, ma reggel


„…A szöveg Perkeo márkájú német írógépen íródott, ezen az atommasinán, amely mérhetetlen elragadtatással töltötte el Egon Bondyt, a költőt. A gépet osztálytársamtól, Bureštól vettem, akinek Nymburkban, a Nagy sáncon volt üzlete. Első pillantásra beleszerettem, ám nem volt régi bankókban háromezer koronám, így el-eljártam gyönyörködni benne, míg végül meg tudtam venni. Aprócska masina volt, úgy 1905-ből, az írógéphengert le lehetett hajtani, s az összecsukott gépet két szíjon hordtam, akár az iskolakönyveket a Monarchia alatt. Lenyűgözött ez a gép, puszta élvezetből írtam rajta, a vesszők, az ékezetek hiányoztak, így minden leírt oldal mosolyt s kacajt fakasztott. Megtanultam olyan bravúrosan gépelni rajta, hogy éjjel is írhattam, mint ahogyan a vak zongoristák játszanak hangszerükön.”
Bohumil Hrabal: Tükrök árulása


A születésnap szemerkélő esőre virrad, de délelőtt már találomra ki-kisüt a nap. Ismét kivillamosozom Libeňbe, ahogy húsz évvel ezelőtt. A ház sarkán, amit akkor kerestem, ma a törmelékkupac helyett kis oszlop áll, s a ház helyén épült palmovkai metrómegálló falának freskóit azóta már sokan megírták.

„A Bohumil Hrabal központ alapköve”. A háttérben a bezárt libeňi zsinagóga


„»Ti ezért jöttök Libeňbe? Látni a Hrabal urat?« Kaparósan nyel egyet, kiszáradt szájában tejfehér zselé a nyál. »Ismertem Hrabal urat, szerette a sört. Fizetett sokat nekem is.« Most már tuti, hogy pénzt akar. »Tudsz csehet?« Nem, biccentem kelletlenül, szabadulnék már, kotorászok a zsebemben, de apróm nincs, csak papírpénz, és hát csórók vagyunk mi is. »Akkor nem is tudod, mi van írva?« – mutat a falfestményre. Nem, valóban nem. Tady stojím, čelo mám korunované deseti vráskami, tady stojím jako starý bernardýn a dívám se do veliké dálky, až do svého dĕtství… Buzgón fordítani kezdi: »Itt állok… tíz ráncból korona az enyém homlokon« – egészen beleizzad az igyekezetbe. »Itt állok, úgy nézek ki, mint bernardin… mentőkutya… bernáthegyi, az, az… nagy messzire nézek, amikor gyerek voltam.« Megörülök, hogy felismerem a szöveget. Nyúlok a hátizsákba egy húgymeleg Soproniért, ezzel talán leszerelem, amikor meglátom a könnycseppet az arcán. Összenézek Annával. Elszégyelljük magunkat. »Köszönöm magyarok, hogy eljöttetek. Megnézni Hrabal urat, az én barátomat.« Kénytelen vagyok megfogni kinyújtott, szurtos kezét.”
Falvai Mátyás: „hrabal_wall.jpg” Új Könyvpiac, 2012. szeptember.

hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal hrabal

Éppen ma, a születésnapon nincs semmi rendezvény Libeňben, csak az iskolákban van Hrabal-nap. Hétfőn este lesz majd megemlékezés a libeňi utcaszínházban, aznap nyílik kiállítás is „Szigorúan ellenőrzött Hrabal” címmel, mindkettőről tudósítok majd. Privát megemlékezésként beülök az „U Horkých Sörszanatóriumba,” a libeñi zsidó negyed utolsó megmaradt házába, a Nagy Szlalom végállomására. Megkérdezem a sokat látott pincérnőt, melyik volt Hrabal törzshelye, hogy onnan postázzam ezt a bejegyzést.


Áttűnés: A kígyó


Luciano Ramo: Figyelem, elfogtuk a német kígyót! Most kell kitörni a méregfogát, Brescia, F.lli Geroldi 1916

Otto von Kursell: Le a bolsevizmussal! A bolsevizmus háborút hoz és pusztulást, éhínséget és halált, 1919

A hazugság halála, 1932-33 k. Felirat: Marxizmus, Nagytőke


Szergej Igumnov: Irtsuk ki a kémeket és diverzánsokat, a fasizmus trockista-buharinista ügynökeit, 1937.
(A zavaros képaláírás a hivatalos ideológia zavarodottságát tükrözi. A kígyó ugyan náci monoklit
visel, ám a németek ekkortájt potenciális, majd tényleges szovjet szövetségesek. Ezért kell
egyéb ellenségekről beszélni a képaláírásban: trockistákról és buharinistákról, illetve
fasisztákról, ahogy a nemzetiszocialistákat máig nevezik a posztszovjet világban.)

Jean Carlu (1900-1997): A béke világnapja, 1936. augusztus 2.

John Heartfield (szül. Helmut Herzfeld, Bertold Brecht díszlettervezője): Követeljétek az atomfegyverek betiltását, 1955

Legyőzzük a részegeskedést! Antialkoholista szovjet plakát, 1960-as évek

Séták a zsidó negyedben


Egy kávéra jöttem csak a Kazinczy utcai Kazimír Házba, de az emeletre felérve vidám nemzetközi társaság fogad a hosszú asztal körül, borral, kacsamájpástétommal, élő gitárzenével. „Mi folyik itt?” kérdezem meglepve Andreát. „Most ért véget az első túránk a zsidó negyedben, mint látod, teljes sikerrel. Mindjárt indul a következő. Gyere te is, ha van időd.”

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében múlt vasárnap kezdte meg városnéző sétáit a mára már lemoshatatlanul zsidó negyedként számon tartott Belső-Erzsébetvárosban. Még két vasárnap, március 30-án és április 6-án tartott túráikon elsősorban a „kívülállók” számára mutatják be a városrész egykori zsidó életének színtereit és hagyományait. De még a negyedet jól ismerőnek is tudnak újat mutatni. Két olyan, belső udvarban elrejtett régi zsinagógában is jártunk, ahová eddig még nem sikerült bejutnom. A Dessewffy utca 23. szám alattit a közeli Nyugati pályaudvar zsidó hordárai lóistállóból alakították ki a 19. század második felében – talán ez az egyetlen olyan zsinagóga, ahol a két funkció nem a fordított sorrendben követte egymást. A Vasvári Pál utca 5. szám alattit pedig az orthodoxia erősítésére alakult Talmud-Tóra Egylet építtette 1885-ben az akkor még kevéssé ismert Fellner Sándorral.

walks walks walks walks walks walks walks walks walks walks walks walks walks walks walks walks walks walks walks walks

A Mazsike a következő két vasárnap délután megismétli a két sétát: 13 órától az egész negyedet mutatják be, 16 órától pedig néhány rejtett zsinagógát keresnek fel. Március 30-án a nagy séta lesz angolul és a zsinagógatúra magyarul, április 6-án pedig fordítva. Érdemes eljönni rá. (Jelentkezés e-mailben: mazsike@gmail.com.)

Illatos virágok


A Kogart-ház Párás hegyek, illatos virágok – Hagyományos kínai tusfestészet a 19-20. században c. kiállításán a chongqingi Három Szoros Múzeum közel száz tekercsképe és kalligráfiája látható még március 30-ig. A kölcsönadott művek szinte mind a kései Qing-korszakból származó, a klasszikusokat utánzó konzervatív, akadémikus munkák. Talán csak Liu Xiling (刘锡玲, 1848-1923) három képe igazán eredeti és izgalmas: szaggatott ecsetkezelésük, absztrakt formáik már előrevetítik a kortárs kínai tusfestészet expresszivitását és a klasszikus kánonhoz való ironikus viszonyát.

Az illusztráció Liu Xiling egy másik műve; kiállított képei nem szerepelnek a katalógusban.

A festmények visszafogottságáért azonban a természet kárpótolja a látogatót. A Kogart-ház utcafrontján virágba borult négy magnóliafa kirobbanó erővel tárja elénk azt, amit a császárkor végi mesterek egy boldogabbnak vélt kor képeiből igyekeztek szublimálni. A látogatók a kertben, a járókelők a kerítésen kívül megállnak, boldogan fényképezik egymást a virágtenger előtt.


magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia magnolia


Új nap a Krímben

„Hogyan kezdődik az új nap a Krímben?”


„A nap, akár az ember, vonakodva ébred, egyik szemét kinyitva körülnéz, aztán megint becsukja néhány percre, s csak utána szánja rá magát végül, hogy mégis kibújjon…”


„…a tengerből, mint a takaró alól, amely visszatartja.”


„Az elválás pillanata a víztől. Szeretem lefotózni ezt a pillanatot, amikor úgy tűnik, mintha a napot egy újabb nap követné… de nem, ez csak néhány másodpercig tartó optikai játék.”


„A vízből kiemelkedve a nap lassan emelkedik a sirályok egyre hangosabb kiáltozása fölé. A varázslatos színek lassan eltűnnek, hogy majd alkonyatkor térjenek újra vissza.
Egy újabb, közönséges nap kezdődik a Krímben.”


Szergej Anaskevics ma reggeli képei és szövege