Születésnapra

Sz. M. Karpov (1890-1929): A Szovjetunió – a népek barátsága

Csak az imént vettem észre, ahogy szokásos esti sétámra indultam az orosz neten, hogy megint megfeledkeztem egy születésnapról. 1922. december 30-án született a Szovjetunió. De van már gyakorlatom az ilyesmiben, s mindig van nálam tartalék ajándék a váratlan helyzetekre, hogy ne álljak üres kézzel az ünneplés közepén.

Az orosz neten a Szovjetunió címerével, zászlajával, fény- és emlékképeivel nosztalgiáznak, amit meg is értek. Én azonban egyenesen a Szovjetunió alapító atyáihoz nyúlok vissza. Ezt a könyvecskét 1926-ban adták ki, s a Népbiztosok Tanácsának (Szovnarkom) tagjait mutatja be egy-egy ikonszerű portréval és az alája írt rövid versikével a szovjet gyermekek számára. Noha a képen minden egyes népbiztos konkrét személy, nevüket nem közölték a gyermekkel. Ezeket én írom a versek prózai fordítása alá, kiegészítve hivataluk időtartamával, továbbá haláluk időpontjával és módjával is. Ez utóbbiakkal együtt a dokumentum már messze nem annyira nosztalgikus, mint az ünnepi alkalomra közzétettek többsége, viszont így válik az ünnepeltnek hű születési anyakönyvi kivonatává, amely egyszersmind öröklött és gyerekkori betegségeit is tartalmazza, utalva rá, miért hunyt el olyan fiatalon, de még így is jócskán meghaladva az ország férfilakosságának addigra már 50 év alatti átlagéletkorát.

Népbiztosaid otthon vannak nálad

Moszkva: Oktyabrenok, 1926 (két kiadás jelent meg, 1925-ben és 1926-ban; ez a második, mert a narkomtorg már nem Kraszin, hanem Kamenyev, 1925 novemberétől)
Versek: N. J. Agnyivcev. Rajzok: K. Jeliszejev és K. Rotov

A könyv az 1930-as évektől 1987-ig be volt tiltva.

Narkomprosz (нарком просвещения, felvilágosítási népbiztos)

Azon fáradozik, nehogy szamár váljék belőled.

Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij (1917-1929; Sztálin hatalomra kerülésével elveszti minden kormányhivatalát, meghal 1933 Franciaországban)

Narkomzdrav (нарком здравоохранения, egészségügyi népbiztos)

Figyel rád otthon és az utcán, hogy egészséges legyél, ne egy vizesnyolcas

Nyikolaj Alekszandrovics Szemasko (1918. júl. 11 - 1930. jan. 25; meghal 1949 természetes halállal)

Narkomzem (нарком земледелия, földművelésügyi népbiztos)

Egy gondolat bántja őt szülőfölded felől: hogy minden nap megadja neked a szelet kenyeret.

Alekszandr Petrovics Szmirnov (1923 júl. - 1928; agyonlövik 1938. febr. 9.)

Narkomtrud (нарком труда, munkaügyi népbiztos)

Mindenfelől arra figyel, nehogy téged bármikor is, bármikor és bárhol is hátrány érjen a munkában!

Vaszilij Vlagyimirovics Smidt (1918-1928; agyonlövik 1938. júl. 29.)

Narkompocstel (нарком почт и телеграфа, posta- és távíróügyi népbiztos)

Egyiptomtól Szibériáig ami csak történtik a föld bármely sarkán, akárhol a világban, mindent elmesél neked!

Ivan Nyikitics Szmirnov (1923. júl. 6 - 1927. nov. 12.; agyonlövik 1936. aug. 25)

Narkomputy (народный комиссар путей сообщения, közlekedésügyi népbiztos)

Fáj neki, ha fáj a lábad, úgyhogy inkább elvisz téged fáradság és loholás nélkül vonaton vagy gőzhajón, ahová csak szükséges!

Jan Ernesztovics Rudzutak (1924. február 2 - 1930. jún. 11.; agyonlövik 1938. júl. 29.)

Narkomingyel (народный комиссар иностранных дел, külügyi népbiztos)

Megállás nélkül társalog Moszkvából az egész világgal, hogy minden ország békében éljen veled.

Georgij Vasziljevics Csicserin (1918-1930as évek; meghal 1936. természetes halállal)

Narkomtorg (нарком внешней и внутренней торговли, bel- és külkereskedelmi népbiztos)

Éjjel-nappal azon töpreng, nehogy szárazon vagy vízen akárhogy is átvágjanak téged!

Lev Boriszovics Kamenyev (1925 nov. - 1926; agyonlövik 1936. aug. 25.)

Zamnarkomtorg (заместитель наркома внешней и внутренней торговли, bel- és külkereskedelmi népbiztoshelyettes)

Míg csak a nap le nem megy, ő fáradhatatlanul megveszi neked a különféle országokban, ami a Szojuzban nincsen.

Leonyid Boriszovics Kraszin (1923. júl. 6 - 1925. nov. 18.; meghal 1926. természetes halállal Londonban)

Narkomvojen (нарком по военным и морским делам, hadügyi és tengerészeti népbiztos)

Állig felfegyverkezve ügyel nagyon ő, hogy az ellenség téged meg ne öljön egy-kettőre sem a hegyen, sem a völgyön, sem szárazon, sem tengeren, sem fentről a felhők közül!

Mihail Vasziljevics Frunze (1925. jan. 26 - 1925. okt. 31.; meghal 1925, valószínűleg mérgezésben)

Narkomfin (нарком финансов, pénzügyi népbiztos)

Jó barátságot ápol a rubellel és minden egyes kopejkával, hogy kitömhesd a zsebed ezüsttel.

Grigorij Jakovlevics Szokolnyikov (1923. júl. 6 - 1926. jan. 16.; meghal 1939, a hivatalos változat szerint zárkatársai ölik meg)

Narkomjuszt (нарком юстиции, igazságügyi népbiztos)

Széles ez egész országban mindenkinek szemébe néz, hogy téged senki ne bántson, s persze te se senkit.

Dmitrij Ivanovics Kurszkij (1918-1928; öngyilkos lesz 1932-ben)

Predszovnarkom (председатель Совета Народных Комиссаров, a szovjet népbiztosok tanácsának alelnöke)

Itt is van és ott is van, temérdek a dolga, egymaga mozgat mindenkit, hogy te jobban élhess!

Alekszej Ivanovics Rykov (1924. febr. 2 - 1930. dec. 19.; agyonlövik 1938. márc. 15.)

Vszeszojuznyj sztaroszta (Össz-szovjet elnök, a Központi Végrehajtó Bizottság elnökségének elnöke)

Ha valami foglalkoztat, ne is töprengj rajta sokat, Kalinyinhoz eredj nyomban, tőle kérjél tanácsot! Hiszen azért ő a „fej”!

Mihail Ivanovics Kalinyin (1922. dec. 30 - 1938. jan. 12.; meghal 1946-ban természetes halállal)

Messina, 1908


Százhárom évvel ezelőtt, 1908. december 28-án hajnalban a valaha feljegyzett legnagyobb erejű európai földrengés rázta meg a szicíliai Messina városát, majd perceken belül tizenkét méteres szökőár söpört végig a partvidéken. A város szinte minden épülete összedőlt, hetvenezer embert maga alá temetve.







Messina a Szicíliát az olasz félszigettől elválasztó szoros partján fekszik, Reggio Calabriával szemben. A két görög alapítású város volt az az Odüsszeából ismert Szkülla és Kharübdisz, amelyek között áthajózva vagy az utóbbi örvénye szívta be a bárkákat, vagy az előbbi tizedelte meg a hajósokat. A város már korábban is gyászos szerepet játszott az európai történelemben: kikötőjéből indult európai útjára 1348-ban a Fekete Halál, amely két év alatt elpusztította a kontinens lakosságának felét. Egy évszázaddal az 1908-as katasztrófa előtt, 1783-ban már nagy földrengés rázta meg Messinát, de a figyelmeztetés nem használt. A várost ugyan elegáns, de a földrengésnek ellent nem álló, gyengén alapozott, súlyos tetőszerkezetű épületekkel építették újjá.




Korabeli fotókon gyakran látunk olasz, angol, sőt amerikai haditengerészeket, akik a katasztrófa utáni héten érkeztek Messinába a túlélők segítségére. Kevéssé ismert azonban, hogy a romba dőlt városban napokig egyedül az orosz hadiflotta tengerészei mentették a romok alól a túlélőket, látták el a sebesülteket, oltották el a kitört tüzeket, és szállították át kevésbé katasztrófasújtott vidékre azokat, akiknek mindenük odaveszett. A cári flotta négy cirkálója – a Ceszarevics, a Szlava, az Admiral Makarov és a Bogatir – ugyanis földközi-tengeri iskolaútjuk során, fedélzetükön a pétervári tengerészakadémia kadetjeivel éppen egy nappal előbb horgonyoztak le a délebbre fekvő Augusta kikötőjében, és parancsnokuk, V. Litvinov admirális a hír hallatára táviratban kért engedélyt az orosz tengerészeti minisztériumtól a mentésben való részvételre. Eközben még fegyveres harcra is sor került. Az összedőlt börtönökből kiszabadult közel nyolcszáz bűnöző bandákba verődve kezdett fosztogatni a városban, de az orosz tisztjelöltek sikeresen alkalmazták az akadémián frissen szerzett képzésüket a túlerővel szemben.




A helyszínre érkező Viktor Emánuel olasz király személyesen köszönte meg a segítséget a tengerészeknek, majd táviratban II. Miklós cárnak, s a következő évben Messina testvérvárosául fogadta Szentpétervárt. A kapcsolat máig él. Az évfordulóról rendszeresen megemlékeznek az olasz és orosz neten is, ahonnét az archív fotókat összegyűjtöttem. Az alábbi dokumentumfilmet pedig az orthodox Szolunszkij alapítvány pétervári tévécsatornája mutatta be néhány hónappal ezelőtt.


Az újjáépítés megsegítésére kiadott képeslap a messinai túlélő postások képével, segélybélyegek
orosz, német és magyar címlettel, és a mentésben részt vevő orosz, angol és
amerikai tengerészeknek adományozott olasz királyi kitüntetés






Éjkék

Hároméves koromban kaptam ezt a leporellókartonra nyomott egyszerű kis könyvet anyámtól, és le voltam nyűgözve. Az egymásba futtatott mély színek titkok felé vezettek, az ismeretlen meg a nagyon is ismerős elemek keveredése, az egész rajzolt környezet magától értetődő antropomorf volta pedig természetessé tette az átjárást az otthoni világ és a könyveké között. Persze ezt évtizedekkel később fogalmazhatom így, akkor csak hálásan szippantottam magamba szöveget, képet. Olvasóvá jóval a betűk előtt válik az ember.

Az első kiadásból nincs példányom, de az 1974-es második és az 1980-as harmadik kiadás példányszámai – 57 800 és 70 000 – arra utalnak, hogy rengeteg más gyerek is forgathatta. Furcsa, hogy ez után a jól sikerült könyv után milyen sokféle ronda kiadást ért meg az Altató.

Mostanában időnként veszek belőle ajándékba egyet-egyet, ha antikváriumban látom.


József Attila: Altató, zene és ének: Koncz Zsuzsa












Lyukkártyák letűnt művészete

Мы любим всё – и жар холодных числ,
И дар божественных видений,
Нам внятно всё – и острый галльский смысл,
И сумрачный германский гений…
Szeretünk mindent: a hideg számok hevét,
és a földöntúli látomását,
elfogadunk mindent: a gall elme erejét
és a német géniusz borongását…

Alekszandr Blok: Szkíták, 1918

Gyerekeknek szóló újévi matinéra készültünk – utazás egy varázs-mesekönyv segítségével –, s régi könyveink között keresgélve bukkantam rá erre a szép 80-as évekbeli lyukkártya-olvasóra, határozottan lányos kézírással megírva és a mi varázskönyvünkhöz nagyon hasonló pasztell színekkel kiszínezve.


Ahogy rákerestem a neten, mindössze egyetlen további példát találtam, a hozzávaló kártyával együtt, sokkal kevésbé artisztikusat, és határozottan fiús kézírásút.


Az ilyenek, emlékszem, valamikor ezerszámra készültek a KGST-országokban, s talán Nyugaton is. Mind elvesztek volna?

Hogy felelevenítsem, hogy is működtek ezek a leolvasók, már én is kénytelen voltam újra elolvasni az EBCDC lyukkártya-leírást (amelynek táblázata az összes ismerős ASCII-karaktert tartalmazza):


A szabályok meglehetősen egyszerűek. Szemléltetésükre én is készítettem egy demo-lyukkártyát printerrel és zsilettpengével. A leolvasás lépéseinek egymásutánját az alábbi flash-képsorozat szemlélteti. A kártyát a leolvasón áttolva mindig egy oszlop látszik a vékony nyíláson. Egy lyuk kell legyen a felső három sor (0, 11, 12) valamelyikében, s az onnen kiinduló színes csíkot követve választjuk ki, hogy az 1-9 sorok valamelyikében látható másik lyuk melyik oszlopra vonatkozik. (A legelső oszlop például először a 12. sorban van kilyukasztva (aha, a kék csíkot kell követni!), aztán pedig lejjebb a 8-ban (tehát a „H” a megfelelő jel). Ha az 1-9. sorokban csak egyetlen lyuk van, akkor a leolvasó jobb oldali karakterkészletét kell figyelembe vennünk. Ha azonban kettő, akkor az egyiknek föltétlenül a 8. sorban kell lennie, ahol a leolvasóra rajzolt kicsi nyíl mutatja, hogy a baloldali karakterkészletből kell kiválasztanunk a másik lyukhoz tartozó karaktert.

Néhány nem-alfanumerikus szimbólumon már nekem is gondolkodnom kellett. Ilyen például a ¤. Ezt valamikor a dollár-jel helyett használták. Olasz telekommunikációs szakemberek alakították ki még a komputerkorszak előtt, s egyfajta „univerzális pénznem-jel” volt a politikailag terhelt $ helyett. 1964-ben a CCITT (a Nemzetközi Távíró- és Telefontechnikai Konzultációs Bizottság) ábécé-munkacsoportja tette szabványos nemzetközi jellé a dollárgyűlölő keleti tömb országainak nagy örömére. Eleinte fel sem merült, hogy nyomtatható karakternek kellene lennie, csupán az egyes tagországok valutáit jelképező helykitöltő karakter volt, de a számítógépek és a lyukkártyák eljövetele saját életet lehelt belé. (A Wikipedia szerint ez a négysugarú nap-jel már a krétai lineáris A és B írásokban is létezett, feltehetően az 1000-es számot jelezve.)

A ¬, a logikai negáció szimbóluma az én generációm számára mindenekelőtt az Assembly nyelv homályos emlékét idézi fel, de még a mai egyetemisták számára is ismerős lehet az International Baccalaureate tudáselméleti kurzusaiból.

A lyukkártya ma már a múlt kísértete csupán. A raktári rendelésekben, tömegközlekedési jegyeken, s végül számítógép-programozásban játszott több mint száz éves szerepe a feledés homályába merült. Történelmének utolsó, dicstelen epizódját a 2000-es floridai elnökválasztási fiaskó jelentette a maga tömérdek „lógó”, „lebegő” sőt „terhes” perforációjával (amelyek azonnal eszembe jutottak az általam zsilettpengével készített lyukkárya „lógó” és „lebegő” perforációi láttán)

De a múlt kódjainak megfejtése tovább él – a számok költői szépsége pedig örök!

Александр Дольский.
Арифметика


Однажды 2/12 позвали 3/13:
– Пойдемте, 3/13, пройдемся вечерком.
– Ах, что Вы, 2/12, – смутились 3/13, –
Увидят 5/15, что Вы со мной вдвоём.

– Пусть видят 5/15, – сказали 2/12, –
Мне это, 3/13, поверьте, все равно.
Пусть знают 5/15, – сказали 2/12, –
Что я Вас, 3/13, люблю уже давно.

– И я Вас, 2/12, – сказали 3/13, –
Пройдемте, 2/12, подайте мне пальто.
Ну что нам 5/15, ну что нам 6/16,
Ну что нам 7/17 и даже если 100!
Alekszandr Dolszkij
Számtan


Egyszer 2/12 azt mondta 3/13-nak:
– Jöjjön velem, 3/13, egy esti sétára.
– Ah, 2/12, mondta szemlesütve 3/13
Meglátja 5/15, hogy kettesben vagyunk.

– Csak lássa meg 5/15, mondta 2/12.
Higgye el, 3/13, édesmindegy nekem.
Tudja csak meg 5/15, mondta 2/12
Hogy én magát, 3/13, már régóta szeretem

– Én is éppígy magát, 2/12, mondta 3/13.
Menjünk hát, 2/12, adja kérem a kabátom.
Miért is törődnénk 5/15-del, miért is törődnénk 6/16-dal,
Miért is törődnénk 7/17-del, vagy akár 100-zal!