Mutatás

Esküvő Széken, 2008
Széken a lakodalomban, mikor már minden vendég jól elhelyezkedett, s még mielőtt behoznák az első fogást, akkor kezdődik a „mutatás”. A násznagy fennhangon, hogy a lakodalmas sátor legvégén is jól hallják, név szerint egyenként megköszönve felolvassa, ki mekkora nászajándékot adott az ifjú párnak.

Esküvő Széken, 2008
A mostani katasztrófa után távol vagyunk attól, hogy lagzit emlegessünk Széken, de azért a mutatást mi is megejtjük, ahogyan ígértük épp három hete, amikor segítséget kértünk barátaink víz elmosta házának újjáépítéséhez.

Esküvő Széken, 2008
Felhívásunkra eddig összesen száztízezer forint és százötven euro, azaz nagyjából százötvenezer forint segítség érkezett, magunkat nem számolva összesen tizenkilenc olvasónktól: 42, Anna, Csaba, Effe, Gyetvai Ági, Hamar Laci, Katarina Ludik, Marika, Melinda és Gergely, Petteri, Petya, Ritoók Magda, Sebestyén Angéla, Szedlák Ádám, Tenczer Ágó, Tóth Gábor, Vándor Kinga, Vida Zsófia, Wang Wei. Hálásan köszönjük mindenkinek a nagylelkű támogatást!

Aki nem tudta személyesen átvenni a bambuszt (amelyből van még!), az az ígért klasszikus kínai bambuszfestő kézikönyvet letöltheti itt (342 MB), vagy négy részletben (~85 MB) itt: 1, 2, 3, 4

Ezen kívül többen is kértek számlaszámot, amelyre egyelőre még nem utaltak. Mások írták, hogy terjeszteni fogják a felhívást ismerőseik körében, de egyelőre onnan sem jött visszhang, mindeddig csak a Wang folyó vagy Kata olvasói küldtek adományt. Mindenképpen reméljük, hogy a többi helyről is érkezik még segítség.

Esküvő Széken, 2008
Nagyon köszönjük a mandiner.hu és a blog.hu segítségét, akik szintén feltették a felhívást a bloglistájukra. Igaz, az előbbi nem Széket, hanem a bambusz kivágását hangsúlyozta a fülszövegben, úgyhogy onnan alig kattintottak át, viszont az utóbbi – azt hiszem, a nemes ügyre való tekintettel – nagylelkű módon kivételezhetett velünk, mert még sosem láttam, hogy nem blog.hu-s bejegyzést felraktak volna.

Esküvő Széken, 2008
Külön meg kell emlékeznünk külföldi olvasóinkról. A Wang folyó angol/spanyol nyelvű változatának kilencvenhét regisztrált napi követője van, a Google Readeren pontosan kétszázötven előfizetője, s hogy egyéb readereken hány olvasója és hányan tették fel bloglistájukra, azt nem tudjuk pontosan, de a százat ez is bőven meghaladja. Ehhez képest külföldről, Wang Weit nem számítva, csak Effétől (Olaszország) és Katarina Ludiktól (Szlovákia) kaptunk segítséget.

Hogy mástól miért nem, azt csak találgatni tudjuk. Lehet, túl távoli és egzotikus volt nekik a helyszín, amilyenről az ember csak olvasni szeret itt a Wang folyón, de hogy tényleg lehet rajtuk segíteni, azt nem is gondolja. Lehet, nem hitték el, hogy az a tíz vagy húsz euro, náluk egy reggeli ára, milyen komoly segítség egy olyan helyen, ahol ez némelyeknek egynapi bére. Az is lehet, hogy saját tapasztalatukból kiindulva nem is képzelik, hogy van olyan hely Európában, ahol ilyen katasztrófa esetén valóban nem jön sehonnan segítség, se az államtól, se társadalmi vagy segélyszervezetektől, hanem teljes mértékben magára van utalva az ember.

Esküvő Széken, 2008
Ide kattintva PayPalon keresztül vagy bankkártyáról küldhet tetszőleges összeget a széki árvízkárosultaknak. Minden adományról visszaigazolást küldünk. Nagyon köszönjük a segítséget.
A kapott támogatás első részét múlt héten elküldtük Székre egy odavalósi barátnőnkkel, s már meg is kaptuk az átvételi elismervényt és a köszönő levelet. A később jött összegeket a jövő héten küldjük. Széken közben az árvíz további házakat öntött el (többek között azt is, ahonnét ez az esküvő indult), és megvan az első haláleset is: a falu nagyszerű alpolgármestere, aki megfeszítetten dolgozott a mentésen, szívinfarktust kapott és meghalt, két kisgyereket hagyva árván. Úgyhogy bőven elkél még a támogatás. Aki tud, segítsen.

Esküvő Széken, 2008

A paradicsom gyermekei

A Teherántól délre fekvő Behesht-e Zahra talán egész Irán legnagyobb temetője. Nevét – Zahra paradicsoma – az az-Zahra, ‘a Ragyogó’ néven emlegetett Fatimáról, Mohammed negyedik leányáról, a síiták által szentként tisztelt Ali kalifa feleségéről kapta. Itt vannak eltemetve az Iszlám Köztársaság legfőbb vezetői, élükön Khomeini ajatollahval, aki a forradalom után visszatérve itt mondta el 1979. február 1-én történelmi beszédét. Itt nyugszanak nagyon sokan a nyolcéves irak-iráni háborúban elesett egymillió iráni katona közül. Itt temették el a huszonhat éves Nedát is, akit egy éve, június 20-án lőttek le a teheráni tüntetések során. A temetőt sokan látogatják a tizenhatmilliós Teherán lakói közül.

A városból többsávos autópálya visz a temetőbe. Az autópálya szélén télen-nyáron ott állnak a temetőről „a paradicsom gyerekeinek” nevezett virágárus gyerekek, azt remélve, hogy estig sikerül eladniuk 5000 tománért (kb. 1000 forint) minden virágot, amit hajnalban a nagybani piacon vásároltak összesen 3000 tománért (kb. 600 forint). A különbözet egész családok megélhetését jelenti itt, Teherán legszegényebb negyedeiben.

Mansure Motamedi a virágárusokról készült fotósorozatain azonban mégsem a nyilvánvaló nyomorúságot hangsúlyozza, hanem azt a szépséget és örömöt, amely ezeknek a gyerekeknek a nehéz életében is jelen van. Hasonlóan Majid Majidi gyönyörű filmjéhez, amely ugyancsak a Teherán szegény déli külvárosaiban élő gyerekekről szól, s még címével is Zahra paradicsomának virágárusaira emlékeztet: Az ég gyermekei.













Csapataink Gázánál állnak!

1916. május 9-ének reggelén Jeruzsálem lakói nem mindennapos eseményre ébredtek: az osztrák-magyar monarchia hadseregének négyszáz magyar katonája masírozott be díszmenetben a városba.


Bár a katonák csak átutazóban voltak útban a Negev sivatag felé, rövid látogatásuk több fontos eseményét is megörökítették korabeli naplófeljegyzések és levelek. Ezekből többek közt megtudjuk, hogy az osztrák-magyar zarándokház rektora, Franz Fellinger vezetésében a katonák végiglátogatták a város szent helyeit. Látogatásuk egyik fénypontja a Szentsír-templomban tartott ünnepélyes szentmise volt, melyhez a zenei kíséretet az egység zenekara szolgáltatta.


A hegyi tarackos osztály tábori lelkésze és tisztikara a jeruzsálemi szentmise után

A katonákat rövid jeruzsálemi tartózkodásuk alatt részben az osztrák-magyar zarándokházban, részben a német Szent Pál zarándokházban szállásolták el. Május 13-án továbbmasíroztak dél felé, de helyüket nemsokára egy újabb négyszáz fős magyar katonai egység vette át, akik május 27. és június 1. között élvezhették a Szent Város vendégszeretetét. Ennek az egységnek a tisztikarát, amely az osztrák-magyar zarándokházban kvártélyozta be magát, maga a jeruzsálemi katolikus pátriárka, Philipp Camassei is megtisztelte látogatásával. A pátriárkát díszes katonai tiszteletadással fogadták: a magyar katonák sorfalat álltak a zarándokház előtt, a tiszti kar a bejáratnál várakozott. A pátriárka megjelenésekor rázendített a katonazenekar. A főparancsnok bekísérte a nagytiszteletű vendéget a zarándokház szalonjába, akinek szórakoztatásáról itt egy négytagú magyar cigányzenekar (sic!) gondoskodott. Arról már nem szól a fáma, melyik fáról akasztottak le Jeruzsálemben hirtelenjében egy négytagú cigánybandát. Valószínűbbnek tartom, hogy a magyar katonák közül, vagy az ütegből alakult katonazenekar tagjaiból kerültek ki a rögtönzött kvartett tagjai.


De mit is keresett ez a nyolcszáz magyar katona 1916 közepén a török fennhatóságú Jeruzsálemben? A válaszhoz forgassuk vissza az idő kerekét még másfél évvel.

1915 februárjában a központi hatalmak oldalán harcoló Törökország sikertelen kísérletet tett az angol kézen lévő Szuezi csatorna bevételére. A kudarc ellenére a török vezérkar újabb áttörési kísérletet tervezett, ez alkalommal számítva a szövetségesek nehézfegyvereinek támogatására. Már a háború előtti közös hadgyakorlaton kitűnt, hogy az osztrák-magyar hadsereg hegyi tüzérségét különös hatékonysággal lehetne bevetni egy esetleges sivatagi offenzívánál. (Kíváncsi lennék, melyik sivatagban folyhatott ez a közös hadgyakorlat…) Ezért 1915 szeptemberében Enver Pasa a Monarchia konstantinápolyi követségéhez fordult, s tüzérségi támogatást kért egy újabb szuezi offenzívához. Vonakodva bár, de a szövetségi viszonyt rontani nem akarva, a Monarchia két, összesen nyolcszáz főből álló hegyi tarackosüteget küldött 1916 tavaszán a török fennhatóságú Palesztinába. A hadvezetőségnek nem voltak túlzott illúziói a hadosztály hatékonyságát illetően. Amikor Apostoli Királyunk aláírta a menetparancsot, rezignáltan csak ennyit jegyzett meg: „Na ich glaub’ doch, die sehn wir nimmer!”

Míg a szuezi frontra küldött tarackokról a kiváló pilzeni Škoda művek gondoskodott, az őket kezelni hivatott Marno hegyi tarackos osztály – K. u. k. Gebirgshaubitzdivision von Marno – szinte kizárólag magyar katonákból állt: a hadosztályt alkotó két üteg egyikének Budapest, a másiknak Kassa volt a hadkiegészítő körzete. Ezt erősíti meg az a pár tábori képeslap is, amit filatéliai internetes oldalakon találtam: a k.u.k. Gebirgshaubitzbatterie jelzésű lapok feladói és címzettjei is mind magyarok.

Tábori posta kiosztása az ütegnél

Van, aki az otthoniakkal a szentföldi látogatás élményét osztja meg, mint a szüleinek író Lukács Lajos:

„…a képen levő hegyen vannak az olajfák ahol az Ur Jézus vérrel veritékezett.
Csokolja fiúk Lajos”

…de vannak, akiknek szívében a honvágyat és az otthoni szeretettek hiányát még a Szentföld varázsa sem tudja enyhíteni:

„Édes jó Erzsike! Mért nem írsz? tudom hogy nehéz de azért mies csak tudnál egy lapot vagy kettőt hetenként irni mert válaszra csak honapok teltével várj mert amig a posta meg fordúl addig épp egy negyedi esztendő múlik el kérlek irj sokat az én kis Lolámról (?) és magadról is! s csokol és ölel mind nyájatokat forron szerető [?] Jani”

Hogy Ritt János tizedes Ritt Magda óbudai lakossal – édesanyja? nővére? – szentföldi élményeit akarta-e megosztani, vagy szívének szomorúságát akarta-e kiönteni, nem tudhatjuk meg a tábori levelezőlap címzésoldaláról:


De térjünk vissza 1916 elejére. A Marno hegyi tarackos osztályt nagy csinnadrattával február végén, március elején indították útnak a Közel-Keletre. Konstantinápolyban keleti pompával fogadták a magyar vitézeket, s néhány nappal megérkezésük után maga a szultán és Enver Pasa is személyesen szemlélte meg a szövetséges csapatokat. A hadosztály saját zenekarának fellépése nagy sikert aratott nemcsak a helyi osztrák-magyar és német kolónia, hanem a török közönség előtt is.

Útban a szállás felé a konstantinápolyi díszszemle után

A csapatok március végén indultak tovább, először vonaton, majd ökör- és lovasfogatokkal kelve át a Taurus hegységen. Damaszkuszba érkezve ismét vonatra szálltak, s Jeruzsálem érintésével végül április 12-én érkeztek a Negev sivatagba, Berseba városába, ahol csatlakoztak török szövetségeseikhez. Itt, hogy minél hamarabb hozzászokjanak a szokatlan terephez és a klímához, rendszeresen menetgyakorlatokat tartottak. Ezek közül a leghosszabb volt az a májusi menetelés, amelynek során a Berseba – Hebron – Betlehem – Jeruzsálem – Berseba vonalon 170 kilométert tettek meg. No nem egyszerre, mert ekkor iktatták közbe az emlékezetes pár napos jeruzsálemi pihenőt és városnézést.

Felderítő lovaglás a sivatagban

A Bersebában egyesült török és magyar csapatok augusztusban másodszor is megkísérelték bevenni a Szuezi csatornát.


Ez a kísérlet is kudarcba fulladt, de a magyar tüzérségnek köszönhetően sikerült az angol ellentámadást lefékezni és a frontvonalat stabilizálni. Ezt követően a tarackosütegek még egy ideig a frontvonalon maradtak, majd novemberben visszahúzódtak Betlehembe téli szállásra.

Fogkezelés a fronton

Az Üdvözítő szülővárosában a vándorok szállásáról a szalézi és a karmelita szerzetesek gondoskodtak. Itt érte őket november 23-án Ferenc József halálának híre, akiért másnap rekviemet tartottak a Születés templomában. Két nappal később a szalézi kolostor udvarán a katonák ünnepélyesen letették a hűségesküt Károly osztrák császárnak és magyar királynak.

A magyar katonák segélycsomagokat osztanak az éhínségtől sújtott betlehemi lakosságnak.

Katonáink az 1916-os év karácsonyát nyugodt körülmények közt ünnepelték Betlehemben. Hadd álljon itt egy rövid részlet a hadosztály naplójából az ünnep hangulatának érzékeltetésére:

„A Születés Templomában este tíz órától korlátokkal elkülönítve biztosítottak helyet az osztrák-magyar legénység számára, majd tizenegy óra körül fáklyásmenetben, zenekísérettel bevonult a teljes hadosztály. Éjjel tizenkettőkor Őeminenciája Szíria és Palesztina latin pátriárkája főpapi misét celebrált, nagy szolgálatot téve ezzel a hadosztálynak és Betlehem lakosságának. Az éjféli misén a 2/6 sz. tarackosüteg zenekara Haydn Német miséjét játszotta, míg az átváltoztatás alatt a katonákból álló férfikar ajkán csendült fel a „Csendes éj”. Ezek a hangulatos betétek felejthetetlen benyomást tettek minden áhítatos jelenlevőre. A pátriárka fogadása után a két üteg a legénységi szállás előtti szabad téren felemelő ajándékozási ünnepséget rendezett, melyen az ütegparancsnokok és a hadosztály tábori lelkésze a fénykoszorúval díszített karácsonyfa előtt megragadó ünnepi beszédet tartott a legénységnek, kinek-kinek a maga anyanyelvén. Ezután minden katona gazdagon részesült az alegységparancsnok, illetve a Hadigondozóintézet és a bejrúti „Fekete-Sárga Szövetség” ajándékaiból.”


A törökök az augusztusi kudarcot követően végleg felhagytak a szuezi áttörés gondolatával. Az angolok ezzel szemben 1917. márciusában Gázánál masszív támadást indítottak a török és magyar erők ellen. Vesztükre: a magyar tüzérség, akik a front élvonalában felkészülten várták az angol támadást, megsemmisítő csapást mértek az angolokra. A magyar csapatok vesztesége minimális volt, azonban az ütközet első napján kézitusában esett el maga a hadosztályparancsnok, Wladislaus Ritter von Truszkowski százados. Rajta kívül elesett még Nagy Mihály szakaszvezető, Lázár János és Kyrilla Bene tüzér, s az ütközet után sebesüléseibe halt bele Gonda Lajos főtüzér. Mindannyiukat az üteg hátvonalában álló kertben temették el. Ki tudja, áll-e még valahol a sírjuk Gázában?

Truszkowski százados holttestét nem sokkal az ütközet után exhumálták, és egy, a jeruzsálemi Sion hegyén lévő kriptában helyezték katonai tiszteletadás mellett örök nyugalomra.

Truszkowski százados temetése Jeruzsálemben

Az angolok április 17. és 19. között újra támadtak Gázánál, immár tankokat is bevetve, de ez a támadás is súlyos angol veszteségekkel végződött, hála a magyar tüzérségnek, akik az embermagasságú kaktuszligetek fedezékéből tizedelték meg taracktűzzel az ellenséget.


Az angol veszteség katasztrofális volt: csak április 19-én 6444 embert vesztettek, míg a magyar tüzérek a harcok befejeztével csak egyetlen sebesültről adhattak számot.

A második gázai ütközetben a hegyi tarackosüteg által kilőtt angol tank

1917 októberében harmadszor is angol támadás indult az új parancsnok, Allenby tábornok vezetésével. Az alaposan átszervezett és megerősített angol erőknek ez alkalommal sikerült az áttörés Bersebánál, bár csak több napos kemény harc árán, ahol a magyar tüzérek ismét csak derekasan helytálltak. Ha az angol előrenyomulást már nem is lehetett megállítani, tüzéreink vitézül fedezték a török csapatok visszavonulását.

Angol tüzérség támadja a visszavonuló osztrák-magyar csapatokat

A magyar tarackosütegek később még résztvettek két Jordán-völgyi ütközetben, majd Aleppo irányában vonultak ki Palesztinából.

Ferenc József baljóslata szerencsére alaptalannak bizonyult. Az ütegek a háború befejeztével csupán csekély veszteségről adhattak számot, s miután a többi, a török hadszíntéren harcoló osztrák-magyar egységgel együtt Konstantinápolyban behajózták őket, Trieszten keresztül léphettek ismét hazai földre 1919 tavaszán.


Vendégszerzőink

Barátaink és olvasóink, akiket sikerült rávennünk, hogy írják meg egy jó ötletüket a Wang folyón.
Téged is várunk.


Araz

Találkozás az Elbánál
Egy év magány
Európai vízió
Santiago de Baku
Novruz visszatérése
Katyusa
A felvilágosodás fáklyája a tűz földjéről
Bakui ősz

Catherine Darley

Koszovói kolostorok
Tüzek
A világtól elrejtve
Mekkába Párizson át
Szemközt a tengerrel
Képeslap ismeretlen gyerekekkel
Forradalmi propaganda
Magas falak mögött
Alexander Roinashvili, az utazó és etnográfus
Perzsa délután
30 (és még több) ok, hogy elmenj Iránba
Örményország – utak, színek, megállók
A víztől a Szaharáig
Olvasni az úton
Ott van mindenütt
Kezek
Asztrolábiumok, csillagászok, csillagvizsgálók
Különös idegenek
Megrajzolni az időt, avagy mit mér egy meridián
Téli utazás
Apa – és apa
Száműzöttek
Köztes város
Egy lap egy albumból
Alexander Roinashvili, fotográfus
Tiflisz homlokzatai mögött
A grúz hadiút
Levél Grúziából
Szellemek, 2. Kísértetek
Szellemek, 1. Árnyak
Az utazás íze, 1907
A térképész utazó
Négy esszé Galíciáról

Deák Tamás

Utolsó nap az iskolában
Táj, emberek nélkül
És most nyomozzanak Önök!
Az idegenvezető
Cseremos gyors vize
Testvérek
Cernăuți, 1939 – Черновиц, 1940
Szentek visszatérése
Mindent megfontoltam
Sztuka
Vágott képek
„Very rare video”
Kormányváltás
Áttűnés: Papa és Wilhelm Miklas
Áttűnés: Muzsik
Filomena Moretti
„Áll a bál”
„Találkoztam boldog cigányokkal is”
Szinkron
Keleti szél

Effe

Szentivánnapi álom
A Via dei Falegnami
A feltárt freskók
Ki volt Essad Bey?

Ferkó

Rózsaszínű levelek 1.
Filléres program
Az Óvilág pereme
Bűvös lámpa
Színe és fonákja
Cserkészlapok
Núbia piramisai

Francesca
• buchi nella sabbia

Κύκλωψ
Tisztelt Uraim!
Fietswinkel
Képek a dobozból
Egy darab történelem
A bor

Grimpix
• utazások fotográfiában

Két szobor története

Hortus Carmeli
• terápia online

Steglitz, szombat reggel
A tenger
Vasárnap reggel
The Battery Gardens
Játék
Kendő, kendő, kendő
Egy év kert
Azeri zokni
Pszichohorror
Sursum corda
Klematisz-szociológia 2. Uno Kivistik, Észtország; Mihail Ivanovics Orlov, Ukrajna
Klematisz-szociológia 1. Stefan Franczak S.J., Lengyelország
Kassa, Fő utca 1.
Hosszú menetelés

Idegen Toll

Lehettek volna-e a lengyelek Hitler szövetségesei?

Julia
• meliora latent

Druth
Buenos Aires 1932
A mimózafa
Chilei virágok
Exemplum
Don Quijote Patagóniában
Mindenki a fedélzetre
Horacio Molina és a tangó
Egy Buenos Aires Wang Weinek
Kaktuszok
Mercedes Sosa
Testvérek
A dekoltált szőkék csábítóbbak
Olvasatok
Gyerekkorunk dalai
Kommentárféle
A zorzal
Buenos Aires macskái
Arisztophanész beszéde

Kálmán Dániel

Mutációk
Koloniál

Két Sheng

Világvége Bécsben
Válaszút
Bédekker nélkül a Szentföldre, 1916-1918
Don vs. Sinai
Tekeháza, zsidó temető
Lemberg: a gázai hős ötödik sírja
Magyar katonák Dániában
Olyan havat ad, mint a gyapjú
Újabb magyar emlék a Szentföldről
Egy kérdés
Lesko, zsidó temető
Csapataink Gázánál állnak!
Kipnis kántorai
Újabb arany almák
Másodszor szól a kakas
Mikor lesz az már?

Kinga

Detektor
Városismeret
Esik
Szemtanú
D-day

Lloyd Dunn
• nula

Ősz Wrocławban
Vyšehrad alatt
Madárhangok
Kolosszus
Népszavazás
Bazár
Kenyér
30 000 kilométer
Téli híd
Alkonyat Holešovicében
Út Csufut-Kaléba
Artavazd Pelechian: A Kezdettől a Végig és tovább
Elvtárs, az élet nem olyan szürke
Meridiánok története

Marguerite
• ültess egy fát

Szép ruha
Mézeskalácsházak a suttogó fenyvesben
Jelek
Ne vágj ki minden fát
Egy pohár vízben
Időhurok
Igazgyöngy
A háromkirályok ajándéka
Gyöngyösi utca
Kínai tégla
Áttűnés: fátyol mögött a jövő
Kinek fáj
Éjkék
Hangya férjhez megy
The Joys of Yinglish

Москва
• tango links & lists

Chamuyo de gotán: a tangó története a dalszövegeken keresztül
Ezért illik a „Poema” olyan rosszul egy tandába…
A texasi Neu-Braunfels és genetikai titka
Nyelvek és legendák vadásza
Lyukkártyák letűnt művészete
Kiki, Buba és a tangó kontúrjai
Verdemar rejtélye
Milyen fényes volt a világ! Hogy kinyílt!

Natalie

Szellempalota

Natasa
• Nagy Háború

Krampusz a fronton

Pera
• graner

A forradalom világítótornya
Az utolsó török-magyar háború
A régi csokigyárban

Szávoszt-Vass Dániel
• Dunai SzigetekPangea

Morvák, akik nemet mondtak Csehszlovákiára

Szkuklik Dóra

Osztapenko kapitány szobra

Walter

Gulisztán
A körkörös idő
Az eltűnt temető
A Fuji-hegy tizenkét látképe
Megvilágosító Szent Gergely szingapúri örmény temploma
Vlagyimir Asztafjev főhadnagy
Kalózok, privateerek, freebooterek

Studiolum (házigazda)

a többi

Nepperek

Nyikolaj Vlaszov nepper a Szadovaja 28. szám alatti üzlete előtt autójában, feleségével. 20-as évek eleje (Az ablakok közötti feliratok ismétlődő szava: ДЕШЕВО – OLCSÓN!)

1921-re a szovjet gazdaság a háborúk és a polgárháború, a hadikommunizmus és a rekvirálások következtében az összeomlás szélére került. A helyzet ideiglenes megoldására javasolta Lenin az új gazdasági rendszer – Новая экономическая политика, NEP – bevezetését, amelynek értelmében a kormány a legalsó szinten – kiskereskedésekben, helyi piacokon – engedélyezte a magánvállalkozást. A parasztoknak ettől kezdve a teljes termékfölösleg helyett annak csak kis részét kellett beszolgáltatniuk, s a többit személyesen vagy magánkereskedők közvetítésével a városban adhatták el vagy cserélhették ugyancsak magánkereskedésekben iparcikkekre. Az új politikát hivatalosan az Összoroszországi Kommunista Párt 10. kongresszusán, 1921. március 21-én fogadták el, a párt ortodox balszárnyának heves ellenkezése mellett.

Egy fogyasztószövetkezet tagjai a Szövetkezetek Napján, 1924

Az ezt követő konjunktúra hívta életre a nepper – НЭПман – figuráját, aki nevét is az új gazdasági rendszerről kapta. Az elnevezés a piacra járó paraszttól a kiskereskedőn át a – tiltott – nagybani adásvételt szervező nagykereskedőig sokféle réteget fogott át és tett együttesen a vágy és irigység céltáblájává. Az ő képeiket látjuk a 20-as évekből, a NEP virágzásának rövid időszakából.

J. Stejnberg: A „Goznak” szövetkezet boltja, 1925

P. Zsukov: A Рабочее дело szövetkezet pavilonja a Lassalle (Mihajlovszkaja) utcán, 1925

A Glavszpirt boltja az Október 25. (Nyevszkij) sugárúton, 1925

Sorállás vodkáért a Glavszpirt boltja előtt, 1925

Zöldség-gyümölcs-árusítás az Aprakszin-udvarban, 1924

V. Bulla: Az „Apollon” aukciósház az Október 25. (Nyevszkij) sugárút 15. szám alatt, 20-as évek

V. Bulla: Sorbanállás fűszerboltban, 20-as évek

A Vörös-sarki Alekszandrovszkij-piac szervező bizottsága, 1926

Sz. Magazinyer: A Predtecsenszkij-piac, 1929

Kolhoz-piac, 1932

A Predtecsenszkij-piac kolhoz-piacának bejárata, 1932

A. Agics: Kolhoz-bazár a Predtecsenszkij-piacon a nyitás napján, 1932. A felirat: „A kolhoz-tagok élen a harcban a 3. bolsevik vetésterv teljesítéséért.”

Kolhoz-piac, 1932

Tejáruda a Kuznyeckij-piacon, 1934

Eladók a Kuznyeckij-piacon, 1934

V. Fedoszejev: A Moszkvai- és Frunzei-kerületek piacának bejárata a Klinszkoj-piac felől,
1936 október

Sztálin 1928-ban látta elérkezettnek az időt az új gazdasági rendszer felszámolására. A parasztgazdaságok ekkor meginduló kollektivizációja a rendszer alapját jelentő termékfölösleget, a nyomában járó megtorlások pedig a nép ellenségeinek nyilvánított neppereket söpörték el a következő évtizedben. Akinek pénze és lehetősége volt rá, még időben külföldre menekült, de az egykori nepperek többsége a lágerekben végezte. Életformájukat majd a 80-as évekbeli maszekok, a цеховники teremtik meg újra. Emléküket pedig egykori fotóikon kívül a korabeli nepper-ellenes agitációs irodalom gyöngyszemei – Ilf-Petrof Aranyborjúja vagy Majakovszkij Poloskája – és a 20-as évek „nepper-dalai”, a Murka, a Bublicski vagy a szovjet jazz alapvető dallamának számító Jozef őrzik. Ezekről majd még írunk az Énekelt történelem sorozatunkban.

A. Sajhet: Nepper az adóvizsgálónál (1930)

Majakovszkij Poloska (1928) darabjának színpadképe. A baloldali standon áruló nepper felirata:
Szukin és Fia. Szukin egy forradalom előtti pétervári kereskedőház neve volt, de az „és”
olyan kis betűvel van írva, hogy szinte eltűnik, s nélküle a felirat annyit tesz: „Szukafi”


Murka, Konsztantyin Szokolszki feldolgozása. A leghíresebb „nepper-dalok” egyike, amely tucatnyi szövegváltozattal terjedt az odesszai zsidó vagányok és a rosztovi alvilág balladáin át a szeretőjét sirató nepper alábbi daláig.

Знаете ль вы Мурку,
Мурку дорогую?
Помнишь ли ты, Мурка, наш роман?
Как с тобой любили,
Время проводили,
И совсем не знали про обман.

Как-то было дело,
Выпить захотел я
И зашел в шикарный ресторан.
Вижу – в зале бара,
Там танцует пара:
Мурка и какой-то юный франт!

Я к ней подбегаю,
За руку хватаю:
«Мне с тобою надо говорить!»
А она смеется,
Только к парню жмется,
«Нечего, - сказала, - говорить»…

Мурка, в чем же дело?
Что ты не имела?
Разве я тебя не одевал?
Шляпки и жакеты,
Кольца и браслеты,
Разве я тебе не покупал?

Здравствуй, моя Мурка,
Здравствуй, дорогая,
Здравствуй, моя Мурка, и прощай…
Ты меня любила,
А теперь забыла,
И за это пулю получай!
Ismerik-e Murkát,
a drága Murkát?
Emlékszel-e románcunkra, Murka?
Hogy szerettük egymást,
hogy töltöttük időnket,
álnokságról mit sem tudva?

Hogy is történt a dolog?
Inni akartam én
s betértem egy sikkes étterembe.
S látom, a nagyteremben
ott táncol egy pár:
Murka és valami szépfiú!

Odafutok hozzá,
kézen ragadom:
„Muszáj beszélnem veled!”
De ő nevetgél és
csak a fiúján csüng.
„Nincsen”, mondja, „miről beszélnünk.”

Murka, hát mi baj van?
Hisz mindened megvolt!
Talán nem öltöztettelek szépen?
Kalapokat, kabátokat,
gyűrűket és karkötőket
talán nem vásároltam neked?

Szervusz, én Murkám,
szervusz, drágám,
szervusz, Murkám, Isten veled…
Szerettél engem
és most elfeledtél:
hát ezért fogadd ezt a golyót!